Park - vasárnap - London

Ma 2009. október 11. vasárnap van. Ma reggelre, szürke, hűvös, igazi őszi napra ébredtünk. Már nincsenek nyitva az ablakok napközben, már fáznánk éjszaka, ha csak a paplanhuzattal takaróznánk. Amikor ezek a képek készültek, 2009. szeptember 27. vasárnap volt.

Londonban olyan meleg volt, hogy a népek kiözönlöttek a parkokba, élvezni a napsütést, amiből számukra igen ritkán, viszonylag kevés adatik meg.

Akkor menjünk ki mi is! Jöttök???

Menjünk a Regent's parkba. Már ott a bejárata, nyitva van. Londonban általában a parkokat éjszakára bezárják, és reggel nyitják ki újra. Általában kerítéssel veszik körül. Nem látni hontalanokat bennük. Nincs bokrok között alvás, szükségletek intézése. Nincs húgyszag, nincs szemét. Nem lehet labdázni, ezt általában tábla tiltja, így nem érhet az a veszély, hogy a napágyban fetrengés közben fejberúgnak focival, megdobnak labdával, stb.

Tehát, akkor menjünk, gyertek!

A Regent's park körül is fut a kanális, ami London nagy részében is megtalálható. Régen áruszállításra használták. A lovak vontatta hajókkal könnyebben tudták ellátni ezen részeket. Ahol a lovak "gyalogoltak" régen, ott most sétálni lehet. A kanális hossza kb 20 km és elejétől a végéig végigmehetünk rajta, persze, ha akarunk... A csatornákon jelenleg inkább a turistákat szállítják icipici hajókkal. A hajók annyira picik, hogy még a babakocsik is csak a tetejükre férnek el, az "utastérben" nem...

A Regent's Park térképe, benne egy tükröződő futóval, aki nem direkt került a képre...

Kuka a szemétnek, kuka a kutyapiszoknak...

A mindenhol megtalálható mókusok egy példánya. Őt éppen pisztáciával etettük...

Itt, az mondja: "Megvan, köszi, megtaláltam, mehetsz is tovább! "

Egy másik példány, aki szerint napozni fejjel lefelé jó igazán. Több percen keresztül figyeltük, de nem mozdult.

Itt, ahol minden kék, még a kacsák csőre is az!

Meg a hidak is kékek...

A Regent's Park közelében van a muszlimok legnagyobb londoni ima helye. Néha annyi hálóinges férfit látni a környéken, hogy rémisztő. Legalábbis nekem, aki folyamatosan kész vagyok tőle, hogy van, hogy egyedül vagyok fehér a buszon, a buszmegállóban...

Szép az idő, jó levegő. Napágyaznak, vízibicikliznek, napoznak, csónakáznak...

Szemtelen madarak, akik olyan vehemenciával "támadják" meg az embert kaja után kutatva, hogy többször is a hess, hess szó hagyta el a számat, mert közel voltam hozzá, hogy az ölembe üljenek... Azt, meg azért nem kellene. Ennyire közel, sőt még közelebb jönnek az emberhez.

Megint egy híd. Virágokkal, és ez most fehér!

Azt mondták, hogy itt felléphetek és énekelhetek, vagy szavalhatok, egyszóval, produkálhatom magam, nem fog senki rám szólni. Azért, mégsem próbáltam ki, hogy milyen a Boci, boci tarka, című dalocska fogadtatása...

A távolban egy magányos napágy. Ha bele kívánsz ülni, megteheted. Négy órára 2 fontot kell érte fizetni. A napágyak díját általában fekete férfi szedi. Én mindig feketét láttam, ez van.

Ők szeretik egymást. És ez itt így normális. Senki nem bámul, senki nem nézegeti őket. Jelzem, azért ilyen nyíltan, csak a Sohoban láttam még párokat, máshol nem. És igazából, Ők is csak egymásba vannak karolva, és napozni igyekeznek.

Napfürdőző angolok...

Kijárnak piknikezni. Ebédidőben is kimennek a parkokba ebédelni. Olyan előre elkészített ételeket tudnak venni, amit műanyagdobozokban egyszerűen kivisznek, megesznek, kidobják és mennek vissza dolgozni. Gondolkodtam, hogy nálunk mi van ilyen, amivel én így ki tudnék menni egy parkba, milyen előre elkészített saláta, vagy bármi. Nem jutott eszembe semmi más az átlagos gyorséttermi kajákon kívül...

Az átlag lakás picike. A viktoriánus házak, melyek olyanok, mint egy modellvasút házikói, borzasztóan picik. Két-három emeletesek, de az alapterületük kb 40 négyzetméter. Nem csoda, tehát, hogy ahogy lehet, szó szerint, "húznak" ki a szabadba. Nálunk egy 40 négyzetméteres lakás aprónak számít, egy ennél kisebb, meg lyuknak... Náluk, ez az átlag. Megy náluk valamelyik tv adón egy műsor, ahol licitálni lehet lakásokra, majd végigkövetik, hogy hogy újítják fel azokat, miből, mi lesz... Olyan pici lakásokat is bemutattak, amit Magyarországon szükséglakásként sem lehetne kiadni... Londonban viszont olyan drága az ingatlan, illetve annak bérlése, hogy az ilyen pici lakásokra van a legnagyobb igény. Jah, még valami, ami nagyon tetszett. Még mindig rengeteg villa, zöldterület, ház, stb van a királynő tulajdonában. Ezeket nem adja el, viszont ki lehet tőle bérelni, mondjuk 100 évre, persze, általában horror pénzért...

Kaja van!

Már írtam arról, hogy néha olyan, mintha UFO találkozó lenne. Az egyik úgy van felöltözve, mintha tél lenne, a másik, mintha nyár... Az egyik csizmában, a másik papucsban...

Meséltem, hogy úgy járnak bulizni a lányok, hogy kézben viszik a magassarkú cipőt. Hogy Ő hova mehetett vasárnap dél körül, azt nem tudom, de oda kényelmesen a papucsában ment, bekészítve a topánkát is.

Ha emlékeztek, meséltem, hogy egyszer ettem fagyit Londonban... Az itt történt, a Regent's Parkban.

Tudom, hogy Budapesten is van park. És igen, én nem járok Budapesten parkba. Lehet, ha járnék, ugyanezt látnám, maximum nem lennének napágyak. Lehet. De sajnos nem vagyok benne biztos, mert valahogy olyan emlékeim vannak, hogy nálunk mindenhol hajléktalanokba botlik az ember. És igen, értem, hogy nekik is kell élniük valahol, de hogy lehet, hogy bár London x-szer nagyobb, mint Budapest, egyet, ismétlem, egyet sem láttam! Sehol! Igen, lehet, hogy nem jártam olyan helyen. Lehet, bár nem hinném. Mert elég sok helyen jártam. És sehol nem láttam hajléktalant. Se buszmegállóban, se parkokban, se ház aljában, se aluljáróban, se metrómegállóban, se sehol. Nem volt sehol az az érzésem, hogy a húgyszagú aluljáróból menekülnöm kell, hogy ne támadjanak meg aprót kéregetve.

Itt nincs ez. És ez szerintem élhetőbbé teszi a várost, mert nem gondolkodsz azon, hogy ha felszállsz egy járműre le merj e ülni, mert ki tudja, hogy ki ült ott előtted... és ezt persze sorolhatnám még egy ideig...