London - Hotel Chocolate

Megkérlek, hogy mielőtt tovább olvasod eme bejegyzést, állj meg egy percre. Fújd ki a levegőt és vegyél mély lélegzetet. Ezt ismételd meg minimum háromszor. Majd csukd be a szemed és képzeld el, hogy ma egész nap gyalogoltál, már szó szerint, lejártad a lábad. Bejártál jó pár áruházat, talpaltál utcákon, mentél több busszal. Fáradt vagy és már nem vágysz semmire, csak, hogy végre otthon légy, feltehesd a lábad a kanapéra, kinyújthasd magad, elnyúlhass. És most gondold azt, hogy bár fáradt vagy, de meglátsz egy kiírást egy bolt felett, ami ennyi:

Hotel Chocolate....

És nem gondolkodsz, csak bemész, rendelsz egy pohár forrócsokit, belesüppedsz az egyik hatalmas fotelbe. Majd hozzák a csokoládédat, aminek olyan illata van, hogy rögtön elfelejtesz mindent, hogy fáj a lábad, hogy fáradt vagy, hogy már igazán otthon lennél...

Kézbe nem tudod venni, mert akkora bögre, hogy nem bírod el, és különben is úgy tele van, hogy így félig fekve még magadra öntöd. Megkevered. Szinte megáll benne a kanál olyan sűrű. Olyan illata van, hogy valahol messze vagy már. Valami meleg, napos helyen. Jönnek, mennek körülötted. Még fel kellene tápászkodni, megnézni a bolt kínálatát, mert látod, hogy ezt bizony látni kell, de nem moccansz, csak szürcsölöd a krémes, forró kakaót. És arra gondolsz, megkérdezem, hogy van e ide bérlet, vagy nyitnak e boltot otthon nálunk az utca végén... Vagy, ha egyik sem, alhatok ma itt a kanapén?

Azt mondanám, hogy szinte kötelező program Londonban... Nem, nem mondom, hogy olcsó. Csak azt, hogy kötelező. Szerintem.

Imádom, hogy nem szólnak rá az emberre, ha úgy is néz ki, mintha elfeküdt volna a kanapén...

Két különböző kakaót ittunk. Egy majdnem tiszta, azaz keserűcsokisat, és egy kicsit tejesebb változatot. Ez a keserűcsokis változat. Annyira tömény volt mind a kettő, hogy nem tudtuk meginni. Egy kis papírpohárban elhoztuk a maradékot...

A képekre kattintva, nagyobb méretben megnyílnak!