Én, aki betegesen vonzódom, (vonzódnék) a minőségi dolgokért, szóval én, Londonban ámultam és bámultam, hogy itt aztán a fél város megengedhet magának egy ilyet. Olyan táskák, cipők, kabátok, sálak rohangáltak el mellettem, hogy én alkalmanként percekig néma csönddel adóztam a tervezők további életbenmaradásáért, hátha ebből még majd egyszer nekem is jut. Mondjuk, akkor, amikor majd megengedhetem magamnak, hogy egy táskát többszázezer forintért vásároljak meg. Lehet, hogy ez még kicsit odébb van. Mondjuk, szembesültem vele, hogy attól, mert valakinek pénze van, és ilyesmit megvehet, nem feltétlenül úgy viseli, ahogy azt szerintem kellene. (Volt az a fotó a melegítős, Burberry táskás nőről, ehhh...) Jó, azt eddig is tudtam, hogy a pénz nem jár feltétlenül ízléssel...
Nem véletlenül jártam végig jópár áruházat, mert igazából az érdekelt, hogy aki itt él, az hogy él. Mit vehet meg, miből válogathat.
Sütésmániás vagyok, így igazából a főcsoport a sütéshez kapcsolódó termékek voltak. Meglepő, de ebből alig-alig találtam valamit. Vagy külön boltok szolgálják az ezen vonalon tevékenykedőket, vagy neten lehet rendelni az extrább dolgokat, mindenesetre, én két-három extra sütőformán kívül nem találtam semmi extrát. Azt gondoltam, hogy majd itt lesz a kánaán, és letérdelek a bolt polca előtt, mert olyan mennyiségű muffinpapírt találok, olyan szórócukrokat, olyan piskótaformákat, hogy órákig csak nézelődni fogok, majd felvásárolok mindent és onnantól fogva, azokkal is alszom. Ezeket nem találtam meg. Illetve, alig. Találtam azt a bizonyos tortabevonó marcipánt, és találtam egy-két érdekességet, de ezzel kifújt.
Viszont, amit más termékcsoportból találtam, attól pestiesen mondva: besírtam...
Mert találtam olyan előkészített ételeket, olyan zöldségeket, kenyereket, péksüteményeket, hogy azoktól viszont, szó szerint figyelnem kellett, hogy megfelelően vegyem a levegőt, mert a csodálkozástól még a légzésem is leállt néha.
Ezekből már mutattam egy párat, de jön még majd belőlük, sőt, az igazi, a "legszájtátósabb" még bőven hátra van!
És mit találtam még? Én, aki csak szeretnék sznob lenni ruházat terén, mert nem engedhetem meg magamnak, hogy az egyik kedvenc márkámból akár egy sálat is megvásároljak (kb 60.000,- Ft), szóval én olyat láttam, de olyat!
Bababolt. Csupa márkás babaholmival. És itt a márka alatt nem a Chicco-t értem...
Már a kirakatban kiszúrtam, hogy az bizony ott fent egy Burberry táska! Nah, jó. Nekem egy sál se, másnak meg egy pelenkázótáska, és abban az egész felszerelés ugyanezen márka????
Nah, jött az újabb hidegzuhany, a másik kedvenc: Dior. Hát, most komolyan. Dior gyerekruha... Jáááááááááááááj! Ráadásul ezek tényleg bájosak. Semmi a felnőtteknél esetleg megszokott túlzott dísz, ezek egyszerűen gyerekruhák. Nincsenek ordító motívumok. Mindenhol diszkrét hímzés, vagy csak egy címke árulkodik róla, hogy ez bizony valamelyik nagyobb divatház színei alatt látta meg a napvilágot! Mindenképpen kattints a képre, ha megnyílt nagyobban, tekerj le az aljára, és nézd meg a kiscipőket!!!
Jönnek a kiskabátok, kicsit nagyobbaknak... Burberry, Dior.
Nah, azért azt is el kell, hogy áruljam, hogy ha nem lenne rajtuk "márkajelzés", akkor is feltűnő, hogy igazán finom darabok. Az anyag, a szín. Semmi extra, felesleges vigyorgó állatka, semmi feltűnő szín. Ezek a gyerekek már ilyen korban szívják magukba az eleganciát. Aztán remélem, hogy nem lesz belőlük olyan felnőtt, aki úgy fog öltözködni, ahogy az a bizonyos melegítős hölgyemény....
Kiscipők, kiscsizmák. Darabja olyan áron, hogy egy fizetésem rámenne...
Az a bizonyos pelenkázótáska... Nem találtam meg az árát, pedig nagyon érdekelt volna...
Burberry kiskabát, darabja kb 179,- font.
Volt még Armani bébiholmi, például cumi, különböző édesebbnél édesebb kislányruha, és egyéb márkás darab. Rózsaszín és krém minden mennyiségben. Nem nagyon mennek el az erősebb színek felé. Fő az elegancia...
Én meg a bekapcsolt géppel zúgfényképeztem... Itt már túl voltam egy majdnem kidobáson az egyik áruházból, már közel nem voltam olyan bátor, mint addig...
Ezen képek is megnyílnak nagyobban, ha rájuk klikkelsz!
9 megjegyzés:
Te Szepy, azért megfordult a fejedben, hogy nem jössz haza, ugye? Jó, jó, persze hazajön az ember, itt vannak a szerettei, de azért megfordul... Vagy nem? :-))
Szerinted miért zokogtam végig a hazafelé vezető utat? :)
Annyival egyszerűbbnek látszott az élet, hogy elmondhatatlan...
Persze, én nagyon jó helyen laktam, nagyon "jól voltam tartva", de mégis valahogy azt látod, hogy a francba, ezt tényleg így is lehet????
Mondom, a törzsfejlődés :-))
Most gondolj bele, ha a gyerek talpig Diorban elesik a betonon, ahol mondjuk pocsolya is van :-) El is szakad, sáros is lesz :-))
Garantált szívroham :-D
Gyerek - Diorban - betonon? Nem képzeled?!
Azért ezek a holmik milyen édesek!
Olyan finoman elegánsak,jaj nagyon tetszik....
na jo kerem szepen az atlag nem diorban jar :) es atlag fizubol az itt is megfizethetetlen..
Merre laktal Szepyke?
John Lewisba nem neztel sutos kellekeket veletlenul? ott jok vannak es jo nagy valasztek! jo nem tul olcson az igaz.
Tényleg nem mindenki rohangál Diorban, Burberryben, de óval többen és akiken ilyesmi van, az igazi, nem kínai... Legalábbis amiket én láttam, azok azok voltak, szerintem.
Orsi, néztem John Lewisban, de semmi extrát nem találtam néhány extra piskótaformán kivül. (vár, vonat)
A Baker street és a Regent's park környékén laktam.
Én is meg tudnám szokna ezt a fajta eleganciát:))) De akkor is boldog voltam, mikor a gyerekeimnek St. Oliver cuccokat tudtam venni, mert tartósnak és jó minőségnek bizonyult.
Én ma is kiegyeznék bőségesen a Tom Tailorral, a Mustanggal, a Pepe Jeans-sel......De már ez is iszonyat drága... Egy Pepe Jeans ing sokszor 20 ezer körül van:((( A nadrág meg simán 30 ezer. Nekem most ez is a vágyakozás tárgya marad...
Trinity, az a baj, hogy ilyen minőségnek kellene lenni minden gyerekruhának. Jó anyag, tökéletes varrás, semmi csicsa.
Ez szerintem még ott is sokaknak csak vágyakozás. Amíg van Primark, addig meg is értem, hogy miért...
Megjegyzés küldése