2009. október 11., vasárnap

Google...

Mint már több blogban olvastam, én is előszeretettel figyelgetem, hogy milyen úton jutnak el a blogra, milyen keresési feltétellel...


A héten két furcsa keresés végződött a blogon...


a másik: hogy fogok kinézni ha nagy leszek szintén Szegedről.

Ami furcsa, hogy mindkét keresést Szegedről indították.

A Google az első keresésre EZT a bejegyzésemet dobta ki, a másodikra EZT.

Gondolkodtam, az első kérdésen, miszerint miért jó napjainkban fiatalnak lenni?

Talán azért, mert sokkal, sokkal, sokkal több lehetőségük van, mint amennyi anno nekünk, nekem volt. Én négy évig oroszul, és sehogy máshogy nem tanultam az általános iskolában. A szüleim elszántságának köszönhető, hogy angolra jártam. Én az iskolában nem tanultam főzni, kötni, horgolni, csak tutajt, és hamutartót barkácsoltam. Most nem tudom, hogy hogy van, illetve, azt sem tudom, hogy ha tanulnak is mostanában főzni az iskolában, azt használni fogják e az életben?
Az én anyukám alig főzött, amikor gyerek voltam, mi egy iskolából hordtuk a vacsorát, ezt nem kommentálnám inkább...
Fél életemet a napköziben töltöttem, mert mindkét szülöm dolgozott. Apukám másodállásban is, aminek akkoriban volt valami furcsa neve, talán GMK? A másodállásának köszönhetően a házból már nekünk is volt végre egy fahéj színű Zsigulink - Nusi. Aztán Nusi kihalása után jöttek a nyugati országhatárokon túlról érkezett ezer éves Ford Taunusok... Ezekből szerintem volt vagy három...
Nem jártam különórákra, nem tanultam meg az iskolában kottát olvasni, és még sok-sok mindent nem tanultam meg az iskolában. Otthon viszont apukám jóvoltából már szintén sokkal előbb, mint másoknál elérhető volt egy Commodore számítógép, amit még a tv-re kellett csatlakoztatni, és azon lehetett "számítógépezni", bár, akkor még BASIC nyelven gyúrtuk a gépet... És, így, hogy nálunk már ott volt a világ a kisszobában, ahogy haladtunk, és lépkedtünk egyre előrébb a számítógép világában, már azt is tudtuk, hogy aput már a Microsoft is nyilván tartja... Hát, igen. (Valakitől csak örököltem a nagy összeesküvés elmélet gyártásomat...)

Tehát, ezen dolgok miatt szerintem a mostani fiataloknak már sokkal, sokkal jobb dolguk van, viszont, nekik szerintem már nincs olyan gyerekkoruk, mint amilyen nekem volt. Én játszani jártam le, ha hazaértem a napköziből, és nem lógni... Meséket, ifjúsági filmeket néztem a tévében, ha volt benne adás, és nem kaszabolós aberrált rajzfilmeket. Én gyerekzenét hallgattam, amit Halász Judit énekelt, és nem valami gügyögő macihápogást, amit most hallgattatnának a gyerekekkel...
Nálunk még a banánért anyukám sorban állt télen, és kiwit csak a nagynéném hozott az NSZK-ból... És azon trükköztem, hogy visszatekertem a karórám, ha késtem otthonról... Hála az égnek, mobil még nem volt, különben mindig otthon kellett volna lennem időre...

Mi volt, hogy azért ültünk fel a HÉV-re, hogy bemenjünk a Battyira egy forró csokiért, és közben beszélgessünk... Ez szerintem ma úgy néz ki, hogy ül az ember a gép előtt, a másik meg a sajátja előtt, és azon keresztül beszélgetnek...
Ha egy jó salátát akartunk enni, szinte egy hely volt Pesten, ahol megtehettük, a Kanáriban a Vígszínház mögött... (megvan még a Kanári?)
Ma már salátát lehet enni mindenhol, mégis visszasírom a Kanárit... magam sem tudom, hogy miért... És a Dixie Csirkét is, ahol éjjel a Tilos az Á-ból hazafelé héjában sült krumplit ettünk, meg a Nyugatinál a hamburgereseket, ahol éjjel ott zabált egész Budapest szórakozásból éppen hazafelé induló része... Jesszusom, szerintem nekem jó volt fiatalnak lennem! Szerettem, hogy nem kell félnem éjjel. Nyugodtan mentem haza éjjel háromkor is. Ma már kocsival sem nagyon merek közlekedni éjjel, és mindig rám is van zárva a kocsi...
Mi éjjel végiggyalogoltunk a Margit szigeten, ma már azon is elgondolkodom, hogy nappal betegyem e oda a lábam...
És még valami. Nem éreztem, hogy ember és ember között akkora különbség van, mint most érzem néha.
Ma olyan fiatalnak lenni, aki szerényebb körülmények közül jön, borzasztó nehéz lehet, a sok újgazdag apuci pénzével villogó, álló galléros trikóban feszítő, műmájer csávócska és hisztis "apukámnaktöbbpénzevan" butuska libuska között...
Tehát, miért jó napjainkban fiatalnak lenni??? Csak egy valamit tudnék felhozni. Megtanulni jó pár nyelvet, amivel aztán kozmopolitaként élni a világban, fel-alá utazni, és kihasználni mindent, amit az élet tálcán kínál... Amit nem, nah, ott jön a küzdés, de annak is megvan a maga szépsége... Bár, én azért bírnám, ha csak a tálcával találkoznék...

A másik kérdés, hogy fogok kinézni, ha nagy leszek?

Szerintem ne akard tudni... Jobb lesz neked úgy!


23 megjegyzés:

Alíz, Erdélyből írta...

Szepyke, ez egy csodálatos bejegyzés! Miért nem passzolod tovább a kérdést? Ha futna egy kört ez a kérdés, és mondjuk a gasztrobloggerek közül - de nem csak - minél többen válaszolnának rá, akár kordokumentumként is felfoghatók lennének az irások, hiszen mindenki a saját tapasztalatát élné meg. Gondolkodj el rajta...

Krisztina írta...

Tegnap Trinitynél nézelődtem és felrakta Nenátó a 99 luftballons klippet, már akkor nosztalgiáztam, na de most, hát na kibőgöm magam majd jövök

Macus írta...

Egyetértek veled, Szepyke.

szepyke írta...

Alíz, ha van kedved kezdheted a sort!
Van kedved megírni?

Krisztina, ezen nem kell bőgni! Most hogy elolvastam, hogy elvonultál bőgni, megint elolvastam, és nekem is sikerült... :)))

Macus, szerintem sokan így vannak ezzel.

Alíz, Erdélyből írta...

Jó, Szepyke, valóban szívesen megírom, de a Te ötleted és neked illene/kellene kezdeményezned. :) De ha, gondolod, szívesen megfogalmazom a felhívást hivatkozva a Te bejegyzésedre és útjára indítom a kört. Előbb azonban el kell készítenem a hétvégi káposztafesztivál képes beszámolóját, mert azt sokan várják és majd utána. Jó? Jelezd azért, hogy működik ez a változat, vagy megírod Te a felhívást?

szepyke írta...

Ok, akkor megírom én, és tisztességesen felkérlek!:)
Mikorra írjam ki, mennyi munkád van a káposzta fesztiválos bejegyzéssel?

Alíz, Erdélyből írta...

Reményeim szerint ma sikerül kiválogatni a képeket (iszonyú mennyiség gyűlt 4 fotós után) és legkésőbb holnap beblogolom. Utána pedig már indulhat is a mandala. :)))

DebiGabi írta...

Szepyke,
Megint egy remek írás, ami nagyon-nagyon tetszik.
Bizonyos fokig egyetértek veled a mai fiatalokkal. Anyaként viszont komoly félelmeim vannak a saját lányom jövőjével kapcsolatban.
Úgy érzem, egy kicsit túl sok információt ömlesztenek a mai fiatalokra, gyerekekre, és véleményem szerint nagyon korán. Valamilyen szinten túl vannak terhelve, ami viszont egy 22-es csapdája, mert, ha nem "terheled" kellőképpen a gyereket, akkor lemarad a többitől.
Ahogy én emlékszem, a mi időnkben valahogy több idő jutott a személyes találkozásokra, kapcsolatokra. Jó dolog az internet, pontosítok, remek dolog!!!, de személytelenebbé teszik az emberi kapcsolatokat.

Chef Viki írta...

Remek írás! Nagyon sokszor emlékszünk nosztalgiával a hajdani időkre, milyen egyszerű volt akkoriban élni, és egyáltalán, bármit csinálni.

Vagy fene tudja, hogy egyszerűbb volt-e, de az emberek boldogabbak voltak szerintem,nyitottabbak.

Most én is elgondolkodnék rajta, hol is pasizzak fiatalként, hogyan, stb., ráadásul a felhozatal :-))) Mi nem ilyenek voltunk!

Krisztina írta...

Na visszajöttem ::)))
Azért nem lennék szívesen most fiatal, mert iszonyatosan fel van pörögve ez a mai világ. Csak úgy kapkodom a fejem. Mi egy kicsit ráérősebben éltük a világunkat.Mindennek meg volt az ideje,most meg látok kiégett 18 éveseket,depressziós ovisokat. Milyen lesz a gyerekeink gyerekeinek lenni? Jó kis elgondolkodtató posztot hoztál össze gratula!!!

Edit írta...

Ez iszonyuan jo! Nem is tudok hozza fuzni mast!

szepyke írta...

DebiGabi, ha leírhattam volna, és nem figyelnék rá, hogy miket írok, azt írtam volna:
Tanulj meg két nyelvet a suliban, aztán pakolj, és húzzál el innen valahova, ahol nem rúgnak úgy beléd, ahogy itt...

:( És ilyet tőlem nem nagyon hallhattál eddig, mert mindig azt gondoltam, hogy itt jó. Kicsit küzdős, de jó. De most szembesültem vele, hogy máshol fele ennyire sem küzdős és sokkal, sokkal, sokkal jobb...

szepyke írta...

Viki, és azok a képek, amiket ezek a fiatalok feltöltenek magukra mindenhova... Komolyan mondom, mintha valami, már bocsánat ku..va képzőbe járna minden lány, a fiúk meg a tahók iskolájába, ahol sikk a pia a kézben...Szörnyű

szepyke írta...

Krisztina, nemsokára kiírhatod magadból Te is!:))

szepyke írta...

Edit, köszönöm! Ha felkérlek, van kedved leírni a saját szemszögedből is?

Csibe írta...

Szepyke, ez szuper, szívemből szóltál! ...ha újra...akkor a "régi" gyerekkoromat választanám!

szepyke írta...

Csibe, egy-két változtatásssal én is.:)

Benzsi írta...

Szepyke, könnyeket csaltál a szemembe! Pedig nem vagyok egy hátrafelé tekintgetős alkat, de ez most nagyon megérintett! és lehidalok attól ahogy írsz! Tudom, hogy már írtam, de megismétlem: könyveket kéne írnod. Hihetetlen, hogy milyen könnyedséggel, gördülékenyen, ráadásul érdekesen tudsz írni a legbanálisabb témákról, amikről másnak eszébe sem jutna...:))

szepyke írta...

Benzsi! Köszönöm. Komolyan mondom, még sokszor mondjátok, tényleg neki fogok állni egy könyvnek...:)))
Most írtam meg ennek a posztnak a továbbgondolását, hogy elindítsam, körkérdésben. Meg is akartalak kérdezni, hogy akarsz e írni, felkérjelek e, vagy várjuk meg, míg már stabilan ülsz a "lovon" és lesz időd, energiád rá?

Benzsi írta...

Szepyke, szívesen, csak egy kis időre van szükségem. Nem biztos, hogy a felkérés másnapján olvasni tudod az írásomat, de igyekezni fogok!:))

szepyke írta...

Írtam hozzád invitálást Benzsi, de tudod, csak ha már van rá időd!

Zsóka írta...

Szepike!Könnyeimmel küszködve olvastam a londoni beszámolódat.Neken is szívem szakadt volna!De van egy jó hír:Bpesten vadonatúj konyhabolt nyílt,gyönyörűséges cuccokkal.Az árak...nos,itt sem a minimálbérből élő konyhatündéreknek ajánlott,de a nézés ingyen van.Azonkívül lehet ötleteket szerezni,mit kérj karácsonyra,szülinapra,stb.A bolt neve:KOOKKANTO.Van web-oldala,keresd ki és ámulj!

szepyke írta...

Zsóka, nagyon köszönöm, meg fogom nézni. Ha más nem, majd ott is csak a kirakatot nyalogatom, vagy a képernyőt, ha webáruházuk is van!:)

A mit kérek szülinapra, karácsonyra, már foglalt.... repülegyet... Londonba.:) Ezt szerintem nem kell magyaráznom.:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...