A kihagyhatatlan - Camden Town...Camden Market

Még mindig London...

És most Camden Town, ami nem más, mint az úgynevezett bohém negyed, vagy kulturális negyed, vagy valami hasonló. Legforgalmasabb része, ha minden igaz, a Camden Market, azaz a piac. Nah, itt aztán van minden. Bizonyos híresztelések szerint minden kapható, amit fű alatt és fű felett vásárolni lehet. Erről én nem tudok, én csak a fű feletti részét láttam...

Rendőri megjelenés érzékelhető, bár nem túlzottan. Busszal érkeztünk (természetesen pirossal, emeletessel), majd kis gyaloglás után már a kanális feletti hídnál voltunk... Mesébe illő bejárat, mintha Alice országába készülnénk... A levelek alatt elhaladva, a híd túloldalán már vár ránk a Camden Market, áthaladunk és itt figyelmeztetnek, itt sem szeretik a kamerát, több helyen is tábla tiltja a fényképezést. Hát, mit nekem ilyesmi... Még nem dobtak ki sehonnan, még csak egyszer fordult elő, hogy valahol rám szóltak volna. Eddig sikerült mindig úgy fényképeznem, hogy az nem tűnt fel senkinek, tehát, mehetünk, hol az a piac?

Már most részeg lennék a látottaktól, megrészegít a látvány? Jah, nem, még csak simán bemozdultam a fényképezésnél... Nah, haladjunk szépen tovább!

Nah, itt van. A bejárat, felette a felirat, ami sajnos nem látszik túl jól: Camden Lock, a kanális neve, amiről majd kicsit később írok. Most menjünk már be végre!

Lovakat ábrázoló szobrok mindenfele. Az a hír járja, hogy régebben ez a hely, istálló, vagy lószálló, vagy valami hasonló volt. Ezt erősíti a piac ezen részének istálló szerű kialakítása, ahol a boltok egy-egy "karámban" foglalnak helyet. Ez a piac, illetve, ennek a piacnak egy része égett le 2008. februárjában, amiről szinte minden hírportál beszámolt, mert óriási, ház magasságú lángok csaptak fel. A piac, illetve a piac közelében lévő szórakozóhelyek jó része leégett, valószínűleg ezért is folyik jelenleg is az újjáépítése. És nem akármilyen szinten, mert már most látni, hogy nagyon alaposan, gondosan, átgondoltan készül az új rész, majd erről is jönnek képek!

Lovakra természetesen mindenhol kiírva, hogy ne fogdosd, ne ülj, ne mássz fel rá...

Ez az istállónak álcázott rész. Hétköznap voltunk, és viszonylag korán, így elég sok árus még zárva volt. Kevés volt a nézelődő is, hála az égnek... Azt olvastam valahol, hogy hétvégén kb 300.000 ember fordul itt meg egy nap. Jaj, de jó, hogy ezt most nem látni!

Szál egy ló a szélben, illetve egy csapatnyi ló szál a szélben...

Ezt a részt például most építik. A hátsó részen még dolgoznak, ott még árusok sincsenek.

Ez is az új rész. Ahhoz képest, hogy ez egy amolyan hobo piac, igényes minden. Tisztaság van, és sehol sincs, az a kínai piac érzése az embernek. Érdekes, hogy az itt élő kínaiak, itt meg tudták azt tanulni, hogy nem köpködnek a földre, nem hagynak maguk körül mocskot, szemetet, rendetlenséget. A kifőzdék gusztusosak, nincs az az érzése az embernek, hogy a földről eszik...

Ő nem velünk volt. Londonban nagyon ritkán van olyan pillanat, amikor olyan fényképet lehet készíteni, amin senki sincs, szinte lehetetlen... Egyszerűen lehetetlen egy olyan képet csinálni, amibe valaki ne nézett volna bele, ne ment volna át, ne akkor ért volna oda... Hogy például Ő, hogy került a képre, amikor a lovakat akartam fényképezni a hátsó falon, azt nem tudom, de mindegy, öt perc hírnév mindenkinek jár...

Már mutattam egy kalapot, amit nem engedtek, hogy megvegyek... Ezt sem engedték meg, és még lesz egy pár, amiről lebeszéltek. Ezt például nagyon el tudnám képzelni influenza idején, mert rögtön orrmaszk is van rajta... És a színe! Nem értem, hogy miért ne hordhatnék egy ilyet? Most komolyan? Nyáron napernyőként is üzemel, télen sapkaként... És legalább messziről meg lehetne látni benne... Jó, a kocsiba ezzel sem férnék be, ez igaz, de minden problémával a maga idejében kell foglalkozni, szerintem megoldanám!

Nah, még ezt a kis decens változatot sem hagyták... Az lesz a vége, hogy bedühödök, és veszek valami olyat, hogy.....

Mondjuk egy pinket. Az milyen jól menne a vörös hajamhoz! Ezt még fel is próbáltam. És szerintem csudaszép voltam benne! A rám néző tekintetek kicsit mást mutattak, de roppant önbizalmamat ez nem tudta letörni. Egyszer lesz egy ilyenem, vagy valami hasonlóm!

Ezen kép elkészítéséhez megvártam egy kb 15 főből álló csoport áthaladását, akik lassúak voltak, mint a csiga. Én meg kicsit sem vagyok az a türelmes fajta. Már dolgozom rajta, hogy ez megváltozzon, de egyenlőre elég kis sikerrel...

Ha majd egyszer nagy leszek, és nagy-nagy kapuja lesz a nagy-nagy házamnak, akkor ilyesmi kaput szeretnék. Addig meg csak nézegetem ezt a képet, és arra gondolok, hej, ha nálunk a piacon ilyen kapuk lennének a standok előtt, akkor a Harrods árain kapnánk mindent... Ez meg itt egy olyan piac, ahol lehet kapni még használtruhát is, és az is ilyen kapu mögött van ám... Nah, ilyeneken gondolkodom, és azt érzem, ó, hogy mennyire hülye vagy, hogy ilyeneken jár az agyad! Mert ettől ugyan nem lesz jobb neked, sőt!

Voltatok már a Budapesten lévő legnagyobb kínai piacon, az Orczy térnél? Majdnem ilyen, ugye? Ugye? Jah, nem? De miért nem???

Azon rész másik oldala, amire negyed órát vártam, mert muszáj volt lefényképezni, annyira szép.

Aranynők ketrece. Vagy valami hasonló.

Munkásököl, vasököl.... A többiek, akik ücsörögnek, szerintem magyar vendégmunkások... Bocsánat, ez kicsúszott... szenya szepy smile...

Ez a rész sajnos zárva volt, és végre egy kép, amin nincs senki... Szerintem én vagyok az egyedüli, aki Londonban olyan részletet tudott bármiről fényképezni, amin nincs egyetlen egy ember sem! El fogom adni ezt a képet valahova! Csak tudnám, hogy hova?

Izzósor választék. Azt nem tudom, hogy karácsonyfára szánták e őket, de tény, hogy volt egész jópofa is köztük. Azon ritka stand volt, ahol lehetett fényképezni...

Jó, egy kicsit gáz, így alulról, olyan zsibvásár jellege van, de tényleg volt, amelyik tetszett...

Például ezek tetszettek:

Ez volt a legszebb, bár a fotó nem adja vissza, tényleg egész jól nézett ki. Nem tudom, hogy miből van, talán valamilyen levélből, vagy nem tudom miből. Jah, és azt sem tudom, hogy mennyi ideig bírja, hogy ne gyulladjon meg... Lehet, hogy ettől égett le anno a piac??? Ez most jutott az eszembe. Ez is kínai stand volt. Egy kedvesen mosolygó kínai pasi volt az eladó, aki zokszó nélkül mondott igent, a - Lehet fényképezni? - kérdésre. És mosolygott! Kész vagyok tőle, hogy itt mindenki mosolyog! Még az egyébként morcos kínaiak is!

Ez az izzó, amikor világit, olyan, mintha szőrös lenne. Ahogy apukám mondaná: érdekes.

Nah, itt nem voltunk bent.

Hétköznapi viselet punkoknak, vagy ki tudja kiknek...

Piros csillár valakinek? Nem tudom, hogy miből van, viszont nálam nem férne el, ezért én ott hagytam... Ha valaki megveszi, elárulja majd, hogy miből van???

Itt lehet tömni azt a bizonyos korgó gyomrot. Kifőzdék minden mennyiségben. Van itt kínai, fánksütő, indiai, mittudomén mi, szóval, nem maradunk éhen! És olyan illat szál a szélben, hogy az ember már jó előre érzi, hogy ebédidőőőőőőőőő van! És kulturált, és nem csótányos, és egyáltalán.

Vehetünk ruhát az utcára, vagy egy buliba, vagy vehetünk ruhát, amit más az utcára nem hordana, de ez itt kérem London, itt aztán mindenki úgy öltözik, ahogy akar. Ezt a nézőközönséget már igen nehéz meghökkenteni!

Vehetünk keleti, vagy nyugati boszorkány jelmezt, hajóskapitány ruhát, bombanő rucit, szóval, bármit:

Öltözhetünk állatidomárnak, huszárnak, vagy vízitündérnek...

Száguldás, Porsche, szerelem... Majdnem. Itt ücsörgés a robogón, evés, ivás, dinom-dánom...

Ugyanez másik szögből... A robogók csak félig vannak meg, elhajtani közel lehetetlen velük...

Vehetünk harisnyát minden stílusban. Szerintem, ha jobban körülnézünk, még műlábat is kapunk, mert itt aztán kevés olyan dolog van, ami nincs!

Csodálkoztam volna, ha lett volna hely a motorokon. Természetesen mindenki robogózott, és evett.

Szegény hölgyeményt hosszú, hosszú ideig szinte üldöztem, hogy le tudjam fényképezni, erre amikor sikerül, pont az nem látszik, aminek látszódnia kellene, azaz, hogy úgy van felöltözve, mintha egy egész bizsutéria lenne rajta, természetesen különböző színben és stílusban...

Ennyi mászkálás után az a minimum, hogy leülünk és iszunk egy kávét, vagy aki szereti, az sört, én egy pohár szódát, illetve, mivel az nincs, általában colázom, így legalább ébren is maradok...

Bőrfotel! Mindenhol fotelben fetrengés van. A Starbucksban, már a McDonaldsokban is fotelek vannak... Hiába, rájöttek, ha jól érzed magad, nem egy műanyagszéken nyomorogsz, akkor lehet, hogy maradsz még, iszol, eszel valamit, költöd még a pénzed, jah, és nem utolsó sorban, visszajössz hozzájuk. Ha lehet, már holnap, és holnapután, és azután... Ez a foteles variáció nekem nagyon bejön. Tetszik, hogy forgalmas helyen az ablakban ülve tudok tátikázni, nézni a forgalmat, bambulni, mozizni. Jó, ehhez persze az kell, hogy hely is legyen az ablakban, de ez valahogy eddig mindig sikerült. Ha nem az ablakban, akkor a kinti részen, ahol kényelmes székekben még napozni is lehet. Nah, itt el kell, hogy megint mondjam, nagy kegyes volt hozzám az időjárás! Tősgyökeres londoni lakosok szerint még soha nem volt ilyen idő szeptember végén. Az ottlétem 13 napja alatt egyetlen egyszer sem esett eső! Szinte folyamatosan sütött a nap, sőt, többször szikrázó napsütésben volt részem. Volt, hogy olyan meleg volt, hogy az árnyékba kellett leülni, mert nem bírtam a hunyorgást... Szóval, jó volt. Nagyon jó.