2009. október 6., kedd

A leghosszabb londoni beszámoló - A titkos függőkert... The Roof Gardens


Most valami olyanról fogok képeket mutatni, ahol még sok Londonban élő sem járt még soha...

Hogy miért nem? Mert eddig úgymond lakat alatt tartották, és csak az láthatta, aki az ott tartott rendezvényre hivatalos volt. Ezen személyek száma igen, igen korlátozott, így nagy, nagy megtiszteltetés, hogy én is betehettem ide a lábam. Mivel két adagnyi feltöltött elemmel, és egy majdnem üresre "pucolt" memóriakártyával érkeztünk, nem volt olyan szeglete a helynek, amit nem fényképeztem le. Tettem ezt például azért, mert még képeket sem lehet találni róla a neten, illetve, igen korlátozottan, és szinte ugyanazt...

Most abban a megtiszteltetésben lesz része annak, aki végignézi ezt a tekintélyes hosszúságú bejegyzést, hogy centiméterről - centiméterre megismerheti a helyet anélkül, hogy Londonba látogatna.

Még meg, kell, hogy jegyezzem, hogy a hely maga továbbra sem nyilvános, mert olyan mennyiségű rendezvény van előre lekötve rá, hogy a nagyközönség nem igazán látogathatja.

2009-ben egy pár napra nyitották csak meg a érdelődök előtt, és bár azt hittük, hogy hosszú sorok állnak majd a bejáratnál, nagy megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy amikor érkeztünk, abban az időpontban csak mi voltunk a látogatók, minenki más a személyzethez tartozott...

Hiába, aki valamiről nem tud, az nem is megy azt megnézni... Én viszont rendelkezem egy igen szemfüles valakivel, aki imádja Londont és mindenről tud, amiről tudni lehet, így szerencsémre pont azokban a napokban is volt lehetőség a látogatásra, amikor Londonban tartózkodtam...

Szerintem ezt Ő intézte, de tagadja, állítja, hogy szerencsém volt... (Nah, persze...)

A hely nem más, mint: The Roof Gardens. Egy függőkert London felett. Abban a városban, ahol parkok tömkelege található, egy hatalmas épület tetején létrehoztak egy valódi függőkertet, amiben megdöbbentő méretű fák, tavak, kacsák, flamingók, pálmák, és egyéb szájtátós dolgok találhatóak. Egy hatalmas épület tetején található, rendelkezik egy luxus étteremmel, egy bárral és még ki tudja mi-mindennel...

Hát, íme, járjuk körbe ezt a titkolt helyet, lássatok csodát Ti is! Függőkert Londonban, a város közepén.

Megérkeztünk. Hatalmas épület, impozáns porta, benne egy tökéletesen sminkelt fiatal hölgyemény. Előtárjuk szándékunk, Ő bólint, majd egy igazi "nagykönyvre" mutat, írjuk be magunkat, mint látogatók. Ez megtörténik, majd a lifthez fordulunk. Halkan elhangzik közöttünk, hogy hu, tényleg beengedett... A liftben még kicsit megilletődve állunk, de ahogy nyílik az ajtó, már teljes önbizalommal szállunk ki. Nekem szinte a fejemre ragadva a fényképezőgép, szinte lépésről, lépésre fotózok mindent. Áthaladunk egy hatalmas termen, amiben asztalok, székek, de ezt majd a végén úgyis megmutatom, tehát, kezdjük a kerttel...

Átvágunk a termen, kilépünk a szabadba. És itt... Igyekszünk halkan rácsodálkozni a látványra, hogy ne nézzenek teljesen hülyének. Elhangzik egy pár, jesszusom, mekkora fa! Meg odanéz, flamingó, hu, milyen kacsa, majd csendben fényképezek tovább...


Tehát, épület a hátunk mögött, balra híd, induljunk!



Híd a fák alól kilépve, több fényben...


Ez még az épületből kilépve készült, viccesen elsütöttem, hogy megihatnánk a nálam lévő eviant az asztalnál, de érzem, hogy túl sokat akarok... Háttérben a híd, ez a kert bal oldala, és egyben a baloldal széle.

Rés a pajzson, amin át megcsodálhatjuk Londont.


Rés a pajzson közelebbről:

Híd közelebbről, a jobb sarokban a dohányzást tiltó kb két méterenként kihelyezett tábla:

Jó, a hídról elég sok kép készült, de nem ő lesz az egyetlen, aki így járt...

Híd baloldalán kicsiny méretű fácska... Mint mondtam, ez az egész egy épület tetején van. Hogy a fa gyökérzete hova nőtt, azt nem tudom. Lehet, hogy valami olyan fajta, aminek nincs gyökere, de az is lehetne, hogy makett. De bizton állíthatom, hogy valódi volt!


Nah, ott vannak a kacsák és a flamingók, illetve az egyik !


És haladunk a felé, kezdek rájönni, hogy mind a kacsa, mind a flamingó fotózhatatlan állat... Soha nem azt csinálják, amit kellene nekik. A hely honlapján olyan szép kép van a flamingóról, ezek meg itt arra is képtelenek, hogy két lábon álljanak...

Rés a pajzson messziről, alatta a pad. Én bizony el tudnám képzelni, hogy itt ücsörgök, és olvasok. Vagy csak levegőzök... Vagy bambulok, és mindezt olyan környezetben, mintha a mesében lennék...



Elvileg ennek az egész kertnek van egy párkánya, ahol körbe lehet menni, de oda sajnos nem lehetett kimenni. Lakat alatt tartották.

Megint a pados rész, és innen már látszik, hogy többen tudnánk itt ücsörögni, beszélgetni.


Ő álmodta meg ezt a helyet.




Azért menjünk közelebb, ahhoz a kinézőkéhez! Ezt is látni odafentről:





Az épület, amiből kijöttünk, és aminek a tetején az étterem van. Jópofa. Épület tetején épület, körülötte függőkert...

Elindulunk vissza a hídon, tovább a kertben.

Ott az asztal, a napernyővel, ahol nem tudtam meginni az evianomat...

"Piciny" fa, "piciny" tó, megdöbbentő nagyságú növényzet... És ez egy ház tetején...

Még mindig egy lábon áll...

Szerintem csak egy lábuk van, mert egyszer nem tették le a másikat... Nem vagyok valami jó biológiából, de eddig úgy tudtam, hogy a flamingó két lábú madár. Eddig. De ezek szerint a Londonban élő példányaiknak elég egy láb is...

Jah, ő csak egy kacsa... A színeiből ítélve ő a pasi a kacsacsaládban. De ennek nem néztem utána... Mindenesetre, ritka gyönyörű színekben pompázik!


Ő már csak azért is megérdemelt egy fényképet, mert bár, olyan, mintha valami egyszerű kis fekete lenne, de nagyon jófej kacsa volt. Ő legalább produkálta magát. Úszkált, fürdött, lubickolt. A flamingók mindeközben álltak egylábon és még a fejüket is eldugták...


Már majdnem látszik a feje a flamingónak... Már majdnem...


Viszont a lába még mindig sehol...

Új részhez értünk, szerintem itt tartják a kinti partikat, mert ezt a részt hatalmas ernyőkkel tudják borítani.

Amikor ott voltunk, éppen előkészültek. Gurították az asztalokat, hozták a berendezést...

Itt sem ittam meg az eviant...


Kávéznátok itt velem valamikor? Megszervezzem?


Vadszőlő, ami helyenként teljesen bordó lesz majd, és újabb pad, mögötte az ajtóval, ami nem tudom, hogy hova nyílt...


A vadszőlő és színei.


Jövés, menés, szervezkedés... Mi meg haladjunk tovább a (szerintünk) legszebb részre. Jaj, majdnem elfelejtettem! Azt olvastam valahol, hogy ez egy három, vagy négy kertből álló függőkert. Tényleg elkülöníthetőek a részek, majd meglátjátok, hogy miért...

Nem tudom, hogy ki Ő, de szegény elhagyta a kezét...

Megjöttünk. Ez a rész olyan színpompás, olyan keleties, olyan varázslatos. Egy-egy képről nem lehet megmondani, hogy az Londonban készült, simán mesélhetném, hogy valahol a mesés keleten voltam. Szikrázó napsütés, kék ég, pálmafák... Egy épület tetején, háttérben egy másik épület tornyával... Elképesztő!

Erről a részről készült szinte a legtöbb kép... Centiméterenként bejárjuk!

Hinnéd, e, hogy ez London???


És bizony még mindig tátom a szám, ami ezen a részen szinte végig így is marad...



Pálmafa...





Szerintem már az is hihetetlen, hogy ilyen eget tudtam fényképezni Londonban...

Ezen kert másik végéből nézzük az oszlopsort és az épületet, amiből úgymond kijöttünk még a másik oldalán, mert már majdnem körbe is értük a kertet:






Itt ittam meg végre az eviant, és itt ücsörögtem, mint egy keleti kertben:















Középen napernyő. Ha parti van, gondolom, itt van a bárpult. Az egyik...



Azokban a székekben is ücsörögtünk! Kb két órát tátikáztunk itt.




Az oszlopokat beszőtték az indák... És lassan körbe is jártuk a kertet, haladunk a "kijárat" felé.


Itt is ki lehetett menni a tetőt körbejáró peremre, de ez is lakat alatt volt. Bár hosszú láncra eresztve, de lakat alatt...





Az előbb ott feküdtünk bent, szemben a kanapékon...











Érdekesség: Nem tudják, hogy hogy hívják azt a valamit, ami a torony tetején van... Amit mi szélkakasnak hívunk, azt ők nem tudják, hogy micsoda. Ott van, ok, de nem hívják sehogy... Mondjuk vagy zászló formában van jelen, illetve a volt halpiacon hal van a tetején, kakasként sehol nem láttam... (Igen, le lehet fordítani, igen, utána lehet nézni szótárban, de a köznyelv nem használja!)

Arról is megbizonyosodtam, hogy zászlót is igen nehéz fotózni. Soha nem úgy fújja a szél, ahogy nekünk jó. És soha nem akkor áll úgy, hogy fényképezni tudjuk, amikor valóban fényképezni tudjuk. Gondolom, könnyebb a dolga az embernek valami csúcsszuper fényképezőgéppel, ami percenként 1500 képet készít és nem pihen rá minden egyes kép elkészültekor a következőre... Ez majd egy bizonyos kacsánál is gondot okoz nekem...


Nah, majdnem, de mégsem. Nem sikerült olyan képet csinálni, amilyet akartam, de már megbarátkoztam ezekkel is...


Hol voltál? Londonban. Londonban? Melyik földrészen? Van valahol keleten is London, vagy ez csak makett???


Szinte körbeértünk... Az ott jobbra már a lifthez vezető ajtó... De azért még nem megyünk ki!


Hogy lehet, hogy egy ilyen országban, ahol ennyire keveset süt a nap, ilyen sötétbordó a vadszőlő??? Ehhez nem rengeteg nap kell? Most hogy fogom bebizonyítani, hogy tényleg Londonban voltam? Ki fogja ezt elhinni nekem???



Onnan jöttünk!


Nini, még egy tavacska...


És ott a kacsa! Még nem lát... Ahogy meglát, elkövet mindent, hogy ne tudjam lefényképezni...

Az első trükk... Bukjunk le a víz alá...


Hopp, elkaptam! De már készül is kimenni a képből...


Csavargatja a fejét, engem az őrületbe kergetve...

Tollászkodik...

Csak kivártam! Jesszusom, de szép ez a madár!

Bejött a másik is a képbe, erre megint tollászkodik...


Három a kacsa, némi szoborral, vagy mivel a tóban...


És itt már látszik az épület is, ha tovább mennénk mellette, jönne az első asztal, aztán a híd, stb, stb...

De nem megyünk tovább, hanem elindulunk a lifthez...


Azért még megmutatom a termet nappali fénynél, ahol mások bulizni szoktak...


Nah, nem fogjátok kitalálni, hogy ez mi.... A toalett fala. Igen. Tetszett. Meg mint mondtam, a fejemhez volt nőve a gép...
De megérte, mert itt is csudi dolgokat láttunk...

A kézmosó. Szappan és kézápoló...


A kézmosó és a krém márkája: Molton Brown... Ha valaki nem tudná, ennek darabja kb 10-15 font... És büdös. (Legalábbis nekem, büdös) Nem is kicsit... Hiába, ami drága, az attól még egyáltalán nem biztos, hogy tetszik is, sőt... Mondjuk a krémet értékelném, mert Londonban annyit mostam kezet, hogy szinte nincs már bőr a kézfejemen, de ezzel a büdös izével be nem kenem, az biztos. Ha luxus, ha nem...


Nah, kérem, a bulihoz szükséges kellékek automatája... Úgy emlékszem, hogy már itthon is van ilyen, de mintha náluk "kicsit" nagyobb lenne a kínálata...
Harisnya, intimbetét, fájdalomcsillapító és két féle cotton... Jah, kérem, itt annyi fajta ember él együtt, hogy muszáj minden igénynek megfelelni...


Nah, és akkor a terem részletesebben:



Az étteremhez vezető lépcső...


Végeztünk. Ha valaki ellátogat ide, és beül az étterembe, onnan szemlélve a várost, mindenképpen írja meg!

Lejöttünk a lifttel, beírtuk a nagykönyvbe a távozásunk időpontját, majd kiléptünk az utcára. Én még mindig a hatása alatt vagyok, hogy megint LADY-nek szólítottak, hiába, valahogy tetszik... Bár akárhányszor mondják, még mindig elmosolyodok rajta...


Jesszusom, már fél öt? Nah, ma megint hova nem fogunk odaérni?


Arra induljunk el, hátha van valami látnivaló ott is. Bár, ezután minimum egy csimbum cirkusznak kell lennie, hogy megint meglepődjek...


Ha valaki emlékszik, itt jöttek azok a boltok, ahol azokat a csudiszép cipőket fotóztam, majd a gép le is merült...

A képek elvileg nagy méretben lettek feltöltve, így megnyílnak a rájuk klikkeléskor nagy méretben is. Jó nézelődést!

Erről az "eseményről" készült a legtöbb kép Londonban, pedig fényképeztem ám mindent, még azt is, amiről utána nem tudtam, hogy mi az... Remélem, hogy élveztétek a sétát, mert mi igen!

A függőkert címe:

99 Kensington High Street
London, W8 5SA, United Kingdom

22 megjegyzés:

anazar írta...

Nahát, miket rejteget London!

andrea írta...

Nem szokott elállni a szavam. Most elállt. Köszönjük szépen!!!!

marcsi írta...

Szepyke!
Csak ennyit, HŰŰŰŰŰŰŰŰ ez valami csoda!!!

Névtelen írta...

Kert a magasban. De kár, hogy még a mi Margitszigetünk is, a kedvező fekvése ellenére, olyan szegényes ehhez képest.
Zöldtetőt minden házra!
Zsuzsi

Chef Viki írta...

Atyaságos úristen... A tátikázás nálam is megvolt, pedig ezek "csak" a képek! Élőben micsoda fantasztikus élmény lehetett...

Csak szólj, ha indulsz újra, pakolom össze a bőröndöt :-) Hogy tudjunk ott a padokon dumcsizni meg eviant szürcsölni :-)

Köszönet az élményért!

IZs írta...

Csatlakozom Zsuzsihoz: zöld tetőt minden lapostetőre, ha most elkezdjük, a dédunokáim már élvezhetik a hatásukat.

szepyke írta...

Anazar, ismerted?

szepyke írta...

Andrea, hát, hidd el, hogy a miénk is elállt...

Én komolyan annyira szeretném tudni, hogy hogy lehet egy ilyet egy ház tetején létesíteni???

Olyan, mint egy arborétum...

szepyke írta...

Marcsi, ugye?

szepyke írta...

Zsuzsi, hát igen... Mondjuk, mostanában volt a felújítása, de látszik, hogy nem a kerttel történt valami extra, mert ezt a növényzetet nem lehet felújítással megteremteni... Biztos számít, hogy nem mehet be akárki, hogy vigyáznak rá, na, de akkor is...

szepyke írta...

Viki! Január?????

:))))))

És akkor pont ideje lesz a forrócsokinak is, akár elefántból is...:DD

szepyke írta...

IZs, gondolod, hogy annyi idő kellene hozzá??? Azért a vadszőlő például nagyon hamar befut valamit, és itt rengeteg helyen van, és a színe....
Én komolyan mondom, hogy ilyen sötétbordóban még nem láttam sehol.

Andi írta...

Hát ez mesés...Mint a"titkos kert"
-et ahogy képzeltem,mikor olvastam, de ez még azt is felülmúja....Mehetek én is??

DebiGabi írta...

Fantasztikusok mind a képek és az egész beszámoló. Az összes.
Köszönöm, hogy legalább így ott lehettem.

Orsi írta...

Szepy csuda helyeken jartal Te!!! azta...szuper jo az idegenvezetod tenyleg le a kalappal..honnan tud ilyeneket???? csodalatosak a kepek!! itt se jartam meg :((

szepyke írta...

Andi!
Természetesen!:))))

szepyke írta...

DebiGabi, megyünk ám még máshova is! Még hajókázni is viszlek a Temzére!:)))
Persze, ha nem vagy tengeribeteg...

szepyke írta...

Orsi, ugye? Hát, még rengeteg dolgot mesélhetnék, amit tud, de akkor át kellene írnom a blog címét mondjuk:
Ezt hallottam Londonról... -ra!
Menj el, vagy nézz utána, hátha még be lehet menni! Ha a "portán" túljutsz, szerintem már nem állítanak meg... Hozzánk már fent hozzánk sem szóltak.

andrea írta...

Csakugyan van itt egy egész blogra való anyag erről a témáról, úgyhogy nem ijedek meg, ha tényleg belekezdesz.... Már úgyis idejárok elolvasni, hogy ÉN mit gondolok Londonról.

Ági, aki főz írta...

Ez egy csoda! Ilyen kellene minden panel tetejére!

Olvastam a londoni beszámolóidat mindig! Nagyon jól teltek a napok, úgy látom. Ha majd egyszer valaha eljutok oda, a te bejegyzéseidet viszem magammal utikönyv helyett.

szepyke írta...

Andrea, valamiért úgy van ez, hogy vagy valaki úgy beájul,mint ezek szerint Te meg én, vagy nagyon nem...
Nem tudom, hogy mitől függ.
Szerintem én láttam gazdagságot, "szegénységet", mégis azt láttam, hogy akár így, akár úgy, sokkal élhetőbb minden. Erről is akarok majd írni egy posztot, mert csomó mindenben olyan hajszálnyival kellene csak változtatnunk, és mégsem... :(((

szepyke írta...

Ági, minél előbb menj és érezd magad jól! És nagyon örülök, hogy tetszettek, és igen, remekül éreztem magam. És ahogy írom a bejegyzéseket, kezdem érteni, hogy miért...

Remek hely. Itthon is majdnem megvan minden, ami ott mégis ordít a különbség...
És ez szomorű, mert ettől gondolhatjuk, hogy itt viszont nem jó. Bár én ezt ki nem mondom, annál sokkal hülyébb vagyok, hogy ezt kiejtsem a számon, és tudatosuljon, hogy bizony, így van...:(

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...