London, és a furcsaságai...

Hát, elérkezett az utolsó "Londonos" bejegyzésem...

És most jönnek a furcsaságok, szokatlan dolgok, illetve az esetleg jópofa dolgok, amiket láttam. Gondolom, van még bőven... Egy ekkora városban, ahol annyian élnek majdnem, mint egész Magyarországon...

Nah, akkor kezdjük!

Vannak ezek a szép nagy piros buszok. A régebbi típusokon hátul lehetett felmenni az emeletre, de ezeket már alig használják. Viszont lehet bérelni esküvőre ilyet! A buszon van kalauz, nyakában egy olyan régi típusú jegyadó izé, amit megteker és adja a jegyet... Hát, mit mondjak, láttam már sok-sok esküvői járművet... Itthon mostanában a minél nagyobb, minél feltűnőbb fajták "mennek"... Szerintem ez jópofa. Szerintem...

Imádom az épületeiket. Minden olyan egyforma, pedig nem is egyformák, csak mégis úgy látszik. És imádom, hogy ilyen idő volt, hogy ilyen kék volt az ég, amikor ott voltam!

Minden "fontos" dolog piros. Imádom a pirosat. És itt annyi piros van, hogy ihaj! Pirosak a buszok. Pirosak a telefonfülkék. És pirosak a "postaládák", bár ezek nem ládák, inkább hírdetőoszlopnak néznek ki, bár jóval alacsonyabbak és kisebbek annál.

Nah, és ez a másik irányba közlekedés... Most irányban vagyunk, haladunk előre. Mi a busz tetején ülünk, és az út bal oldalán megyünk... Ha kocsival közlekednénk, javaslom, hogy jó előre nézzük át a helyi KRESZ szabályokat, mert az a kettős piros vonal "valamilyen" irányú megszegése majdhogynem a helyszínen bekövetkező kivégzéssel jár. Jó, persze, hogy viccelek, de az valami nagyon komoly jel ott... Gőzöm nincs, hogy mi. Még nem vezettem Londonban, de ami késik... Jah, majd ha már felfogtam, hogy jobbra kell nézni az útra való lelépéskor..., azaz soha... Bár, nem nagyon látni, ez egy olyan átkelő, ahol fekete-fehér csíkozású oszlopok tetején nagy sárga gömbök vannak, amik villognak. Ezen az átkelőn a gyalogosoknak elsőbbségük van. Ha nincs ilyen, csak sima zebra, ott nincs, ott ne lépjünk le, mert a kocsiknak van elsőbbsége! Természetesen, ahol lámpa van, ott az mutatja, hogy éppen "ki jön" az áthaladással. Mi, vagy a járművek....

Meséltem, hogy milyen picik, szűkek a házak. Ez a viktoriánus építkezés egyik érdekessége. Londonban rengeteg ilyen ház van. Jellemzőjük, hogy három-négy szintesek. Több lakás van bennük, amik lehetnek emeletes lakások, és sima, egy szintes lakások is. Megmutatom, hogy egy ilyen háznak milyen a lépcsőháza, mert amikor először láttam, azt hittem, hogy viccelnek...

Az én kis helyes bőröndöm keresztben nem fért el, illetve egyszer úgy mentem haza, hogy mindkét kezemben szatyrok lógtak. Akkor értettem meg, hogy miért nem vásárolnak be több mindent, miért nem vásárolnak be előre több napra... Mert nem tudják felvinni az emeletre a cuccot. A két kezemben lévő szatyrokkal elakadtam a lépcsőházban. Nem viccelek, elakadtam!

Ez egy lakásajtó, éppen felújítás folyt. Az ablak a fürdőszoba ablaka... Hogy minek van ablak a világítás nélkül vaksötét lépcsőházra? Ki tudja...

Megint egy emelettel lejjebb vagyunk. Itt egyébként valahogy nem olyan egyértelmű, hogy mi egy emelet. Volt, hogy ahova mentünk, azt mondták, hogy a negyediken van. Felfele és lefele is számoltam, nekem három szintnél több nem jött ki... És mindenhol ezek a szűk lépcsőházak... Hogy hogy kerülnek fel a lakásokba a kanapék, mosógépek, ágyak, szekrények??? Nem értem. Tényleg nem! Itt még az ablakon sem lehet beadni, mint Hollandiában, mert az ablakok legtöbbjét csak félig lehet kinyitni... Jah, azt meséltem már, hogy ahol laktam, ott a lakások ablakait kívülről az "önkormányzat", vagy bármi is a neve, szóval ők takaríttatják??? Tényleg!

Jön az ember, lóg a hegymászókötélen és ablakot pucol... Mert, hogy adóznak annyit, hogy a szemét napi kétszeres elvitelén kívül még ez is belefér... Nah, igen. Elgondoltam, hogy nálunk jön az önkormányzat, aztán megpucolja kívülről az ablakaimat... Álom, álom, édes álom...

Leértünk, illetve mindjárt leérünk a földszintre, a bejárati ajtóhoz, ami az utcára vezet! Jól látni, hogy olyan széles a folyosó, mint a bejárati ajtó! És az sem egy méter széles, mint nálunk szokás, hanem keskenyebb! Az előbbi lakás felújításából a konyhapult ott pihen lent, mert még nem vitték fel a lakásba. Jah, hogy hogy fogják felvinni, azt nem tudom, mert megfordulni nem lehet vele... Feltűnt, hogy padlószőnyeg van???

Igen, az van végig az egész lépcsőházban... Érkezésemkor megkérdeztem, hogy itt már az utcáról belépve le kell venni a cipőt??? Persze, tudtam, hogy nem, de azért ez nekem iszonyat szokatlan! Az ajtó előtt egy méter hosszan kókuszháncsból készült lábtörlő, majd onnantól végig padlószőnyeg. A lakásokban is. A nagyobb fürdőszobával rendelkező lakásokban még a fürdőszobában is! Tényleg! És nem koszos. Sehol. Pedig itt sokszor esik az eső, de mégsem koszos. Félve kérdeztem meg, hogy ok, ok, de ha belelépek valamilyen olyan dologba, ami a cipőmre tapad, mondjuk már bocsánat, kutyaszarba??? Erre rögtön mondták, hogy itt olyanba nem fogok belelépni. És tényleg. Mondjuk kutyát sem nagyon láttam, de kutyapiszkot sehol...

Jah, még valami! A lépcsőházat takarítják. Amikor takarítják, lepucolnak mindent, még az ajtókat is kívülről. Hát, többször akartam kinyitni az ajtót, mert azt hittem, hogy valaki kopogott, ahogy pucolták az ajtót... Nálunk örülünk, ha felmosnak... Konkrétan a mi házunkat takarító valaki, kikerüli a lábtörlőnket, fel nem emelné, hogy alatta felsöpörjön, felmosson... Kikerüli. Itt ezért szerintem kirúgnák...

A lakásfelújítás miatt a szerelőnek ott a táskája a bejárati ajtó előtt... Meg sem próbálta felvinni, minek??? Nem nyúl hozzá senki, neki nem kell felcipelnie, ha kell belőle valami, majd lejön és kiveszi belőle. Jah, és az is jól látszik, hogy a táskától már alig marad hely az ajtóhoz jutni... Nah, ilyen széles a lépcsőház. Döbbenet!

Ebéd a parkban. Szinte mindig vannak a parkokban. Babakocsis anyukák, bár inkább a babára vigyázók a babával. Anyukák általában dolgoznak... A munkahelyükről ebédelni a szabadba jövök. Szóval, mindig ücsörögnek a padokon. Esznek, beszélgetnek. A parkok gyönyörűek, rendezettek, tiszták. Tele vannak mókussal, elvétve rókával. És zárják őket. Mindet. Itt nincs hajléktalan szállás a parkban. Ettől viszont sokkal tisztább, rendezettebb, használhatóbb a park. Mindegyik.

Nem csak a padokon ülnek, hanem a füvön is. Itt nincs kutyaszar a fűben, nem kell tőle tartani, hogy belefekszenek. Pokróc leterít, kifekszik, kiül. Eszik, iszik, pihen.

A buszsávban kocsi nem jár. Minden buszon kamera van, ami felveszi a buszsávban közlekedőket, és borsos büntetés jár érte. Érdekes, hogy bár a büntetés nekünk magasnak tűnhet, szerintem nekik egész kifizethető, mégsem járnak a buszsávban. Még a hiper-szuper iszonyat drága autók sem. Nem szabad, így nem járnak. Pont. Egyértelmű, nem?

És további furcsaságok:

A dugók, azaz a konnektorok... Három lyuk van rajta, tehát a mi cuccainkat csak átalakítóval lehet bedugni. Viszont, ha bedugtunk valamit, akkor a konnektort fel kell kapcsolni, azaz van rajta egy kapcsoló, ha nem kapcsoljuk be, akkor nem jön ám áram rajta... Ezt könnyen megjegyezzük, ahogy az első napon szembesülünk vele, hogy a bedugott elemtöltő ugyanúgy van, mint este volt...

Csapok. Azaz a fürdőszobai csaptelepek. Mindenhol két csap van. Utáltam. Hogy lehet úgy kezet mosni, hogy egyikből a hideg, másikból a meleg folyik? Keverőcsap maximum a konyhában van. És nem azért, mert mondjuk régi a ház, az új lakásokban is ilyen van.

Bankkártya. Mindenhol lehet bankkártyával fizetni, még a sarki virágárusnál is! Készpénzzel csak a turisták fizetnek. A londoniaknál mindig bankkártya van. A sok lengyel "bevándorló" miatt egy lengyel bank is nyitott már fiókot Londonban, ráadásul a Sohoban...

Még valami nagyon érdekes! Ha a "közértben" (nem tudom máshogy írni, ABC?) a kasszánál bankkártyával fizetünk, akkor kérhetünk pénzt, azaz fizetéskor felvehetünk pénzt a pénztárostól... Jó, nem? Mi fizetünk, mégis mi kapunk pénzt. Jó, ez csak látszólag van így, de mégis milyen jópofa!

Boltban saját magunk intézhetjük a kasszázást, azaz vannak olyan pénztárak, amiben nincs pénztáros. Feltesszük a kosarat, azt leméri a mérleg, aztán mindent áthúzunk a leolvasó előtt, alatt majd megint leméri a kosarat a "gép", és fizetünk... Tátott szájjal néztem!

Fizetésnél nem állunk be valamelyik pénztárhoz, hanem több pénztárhoz állunk, de csak egy sorban. Amelyik pénztár ürül, ahhoz a biztonsági őr, vagy mi, odairányít, vagy szól a pénztáros.

Ha virágot veszel, vagy kapsz, azt így csomagolják, ahogy a képen van. A celofánból csinálnak rá egy kis "táskát", amiben víz van, így a virág nem hervad el, vázába se kell tenni, csak ha cserélni akarjuk a vízét!