Naponta megyek el itt. Naponta. Reggelente. Egy ideje figyeltem egy kisöreget, egy férfit, egy bácsit, mindegy, hogy minek hívjuk, bár a korát nem tudtam soha megállapítani. Lehet, hogy nem is akartam. Reggelenként láttam, ahogy a híd alatt, szó szerint a híd alatt (Erzsébet híd lehajtó a Tabán felé) "lakik" valaki. Ez a valaki reggelente ott aludt a földön egy ágynak már nem látszó valamin. Volt, hogy a reggeli napfényben fekve, ahogy a strandon szoktunk, kihajtott újságot olvasott. De általában inkább aludt, illetve feküdt, amikor reggelente arra mentem, de volt, hogy ücsörgött, és olyan is volt, amikor nem láttam.
Aztán hidegebbre fordult az idő, és reggelente a fűtött kocsiban facsarodott a szívem, hogy Ő ott a hidegben, a koszban, a földön fekszik. Koszos valamikkel takarózik, és hátat fordítva a világnak, remélhetőleg alszik. Hogy miért reméltem, hogy alszik? Mert hátha álmodik. És hátha egy lakásba álmodja magát, a családjával, a szeretteivel körülvéve.
Egyik reggel, ahogy elmentem mellette, láttam, hogy ahogy fekszik, kilóg a lába a takaró alól. Még el is gondolkodtam, hogy még megfázik, mert egy zoknis lábon keresztül, ami az akkor már igen, igen hűvös reggelen, csak úgy cipő nélkül kilógott a takaró alól gondolom, könnyen megfázhat az ember. Már volt olyan hideg, hogy otthon már nem szellőztettünk feleslegesen, vigyáztunk a melegre, hogy bent maradjon a lakáson belül...
Pár nap elteltével, talán halottak napja után valamikor, ezt már nem tudom biztosan, nem láttam feküdni az ágyában.
Aztán egyik reggelre megjelent egy kis mécses, az ágy mellett. Egy piros mécses.
Mára egy keresztet raktak oda kövekből és több gyertyát.
Tudja valaki, hogy hol a bácsi, mi lett vele?
Mondjátok, hogy nem az utcán fagyott meg!
10 megjegyzés:
Nagyon szép lett a fejléc :D
Jaj Szepy... Sírós smiley...
Megszakad a szívem az ilyen emberekért... A nénikért pl., akik akármilyen cudar időben is kiviszik a pár szál kis virágot a kertjükből, és próbálják eladni, pár forintot remélve.
Bárhol is legyen a bácsi, reméljük, hogy jó helyen van, és most jó neki. Akkor is, ha nem véletlenül ég a gyertya :-( Mert akkor már nem fázik többé a lába... Soha többet.
Jajj, Szepy....Ez rettenetes. Nem hinném, hogy jól végződött a történet:(((
Off: a fejléc valóban nagyon szép lett!!!
Majdnem sirok. Emleksem hogy mikor BUD laktunk, akkor hogy ha volt meg marat szenvics vagy extra takaro, mindig odaadtam valakinek. Majd szet szakat a szivem mikor a 80 eves oreg bacsika vagy mamika a kukabol vetteki a vacsit.
Remeljuk hogy megtalata a csaladjat a bacsika.
Ismeri valaki a Kis gyufaárus lány meséjét (inkább történetét) ? Ez jutott eszembe erről a történetről.
Reméljük a bácsi tényleg jó helyen van, akárhol is van. Nagyon sajnálom az ilyen sorsú embereket. Rengetegen vannak és sajnos manapság nem nehéz ilyen helyzetbe kerülni. Észnél kell lenni!
Arany szíved van, tudod ugye?
Wise Lady, köszönöm!
Viki, egyre inkább azt gondolom, hogy már biztosan jó helyen van. Jobb helyen, mint amilyen ez volt neki.
Trinity, biztos nem. És köszönöm!
Suzi, ha volt családja. Bár mindenkinek volt családja valamikor. Reméljük, hogy már megtalálta őket!
Á la carte, még gyerek voltam, amikor volt egy riport a rádióban. Akkoriban apu még éjjel hallgatta a rádiót. Ott elmondták, hogy mindenki hajszálnyira van attól, hogy ilyen körülmények közé kerüljön. Nem kell hozzá sok, csak egy csaló, aki kicsalja a lakásod, egy rossz befektetés, egy válás, amiben nincstelenné tesznek. Tényleg nagyon észnél kell lenni.
Andrea, arany szívem akkor lenne, ha reggelenként megállok, adok neki egy pár forintot, valami élelmet. De én csak elmentem mellette, mert bevallom, nem szeretem a hajléktalanokat, de Ő valahogy más volt. Amikor azon a napos reggelen feküdt és újságot olvasott, olyan furcsa, bizar volt a kép. A koszban, mocsokban fekve, mintha mégis otthon lett volna azon a pár négyzetméteren.
Ami érdekes, hogy semmit nem vittek el azóta onnan. Úgy van minden, ahogy volt. Nem hordták el a cuccait, sőt letakarták egy nagy fa valamivel, mintha így legalább azt megvédhetnék. És furcsa, de a piros mécses mintha néha, néha most is égne. Szörnyű nézni, hogy nincs ott,pedig idegen volt.
Ha én egyszer megnyerném a főnyereményt, biztosan ezeken az embereken is segítenék.Meg a kidobott állatokon, meg a.....meg szőnék egy nagy szociális hálót.Sohasem lehet tudni, ki, mikor kerül ilyen lehetetlen helyzetbe. Ha megfelelő gondoskodást kapnának, senkiben nem merülne föl, hogy útban vannak itt vagy ott.Lehet, hogy nem szereted őket, de már ez az együttérzés is figyelem keltő.
Daisy, valahogy így gondolom én is!
Megjegyzés küldése