2009. szeptember 2., szerda

Betta - a halam


Az úgy volt, hogy 2007. októberében be kellett vinnem egy telefont a Mammutba szervizelni. (A Mammut, itt az üzletközpontot jelenti) A telefont leadtam, és volt egy órám, mert megvárhattam, míg megcsinálják. Nah, akkor ha van egy órám, shoppingoljunk! És mit vettem??

Egy halat. Ja. Egy Bettát, azaz sziámi harcihalat.

Mondták, hogy nem kell hozzá akvárium, és levegőztető izé, mert feljön a víz tetejére levegőzni. Akvárium azért nem kellett hozzá, mert ezt a fajtát valami nagyon kicsi üvegben tartják, állítólag nincs nagyobb igénye. (Ezt mondjuk, kétlem...) A kereskedésben is a normál befőttes üvegekben sorakoztak a pulton.

A hölgyike ajánlására vettem hozzá valami izét, amit a vízbe kellett csöpögtetni, gondolom a víz keménységét ellensúlyozni. Vettem hozzá továbbá tápot, aminek az első kibontásakor azt hittem, hogy rothadó tetemekkel tömték tele, mert olyan büdös volt, hogy csoda, hogy nem hánytam bele a dobozába.

Hazavittem a halamat. Volt egy kimondottan nagy üvegvázám, ami már magában is olyan nehéz volt, hogy figyelni kellet, hogy hova teszem, mert nem minden bírta el...

Előszedtem a zöld üveggolyókat, és elkészítettem az "akváriumot". Mivel így elég szegényes volt, elrohantam valami növényért. Műanyagot vettem. Biztos, ami biztos alapon, mert az biztos, hogy megmarad, és ez esetben úgyis csak a dísz szerepét tölti be. Betelepítettem a növényt, beletettem a halat a vízbe.

A hal örült úszásba kezdett. Olyan lehetett ez a váza a befőttes üveg után, mintha egy kispolszkiból "átült" volna egy Volvoba. Hát teljesen beindult. Tettem neki a váza mellé egy tükröt, mert mondták, hogy attól "felfújja" magát és csodaszép lesz. Tényleg így volt! A tükörtől teljesen begőzölt. Tényleg szinte felfújta magát, "kinyitotta" minden úszóját, vagy mijét, és valami pazar, hogy milyen szép lett!

Kb, így nézett ki, amikor "felfújt" állapotban volt, csak egész mélybordó volt a színe:



Szóval hal remekül érezte magát. A tükröt idővel megvontam tőle, mert nem akartam, hogy egész életében "arcoskodjon" annak a másiknak, aki a tükörben szembe nézett vele. Még röhögtem is rajta, hogy még infarktust kap nekem.

Egész jól érezte magát, pedig kapott bőven "kiképzést". Azt mondták, hogy legyen a vize kb 27 fokos, mert azt szereti. Jah, gondoltam, azt én is szeretném...

A konvektoron kapott helyet, ahol télen melegebb volt a vize, sőt néha szegényt szinte felforraltuk...

Olyan úszóversenyeket tartott, hogy néha csörögtek az üveggolyók a váza alján. Szerintem szeretett nálunk. Én úgy láttam rajta. Megtanulta, hogy ha megkocogtatom az akvárium tetejét, akkor kaja van, és ő szépen felúszott a víz tetejére! Éreztem, hogy egy idomár veszett el bennem, és ez a hal tökéletesen alkalmas lenne a cirkuszi mutatványokra. Szerettem halat. Valamiért nem kapott nevet, pedig nálam a kocsik is mindig kapnak, az állatok meg pláne. Hal, hal volt. Semmi faxni, semmi becézés.
Aztán telt az idő. Valaki megemlítette, hogy ez a fajta hal csak két évet él.
Én meg számoltam... 2007 októberben vettem... Idén 2009 van. Amikor vettem, már élt (még jó!), és teljesen kifejlett példány volt. Jaj, akkor most 2009-ben lesz két éves!!!

Aztán hal láthatóan elkezdett öregedni. Már nem úszkált úgy, hogy csörögtek az üveggolyók, már nem nyitogatta a szárnyait, nem fújta fel magát. Még mindig szépen feljött kajáért a váza kocogtatásakor, de már nem úszkált, csak feküdt a váza alján a zöld üveggolyókon. A színe megváltozott, a csodaszép mélybordóból szürkés, fénytelen lett. Brigitta, a szomszédom, aki rendelkezik kb három akváriummal, amiből az egyik nagyobb, mint nálam a kád, szóval Brigitta mondta, hogy halnak már nem sok van hátra, mert meg van "törve" a gerince. Már öreg, úgyhogy, készüljek fel, eljött a második év vége...

De hal tartotta magát. Biztos, ami biztos alapon a nyaralás előtt kipucoltam a vázát, ezt mondjuk havonta egyszer megtettem, mert közben az idővel betelepített csigák gyönyörűen rendben tartották azt. Szóval, váza kipucol, hal friss vízben átköltözött Brigittához megőrzésre, etetésre, megfigyelésre.

Elbúcsúztam tőle.

Augusztus 19-én még javában nyaraltunk. Sokáig olvastam aznap éjjel, aztán elaludtam és a halammal álmodtam. Azt álmodtam, hogy hal meghal. 20-án reggel jött a telefon Brigitől. Köszönt, és én nem hagytam szóhoz jutni, rögtön mondtam neki, hogy a hallal álmodtam... És Brigi erre csak annyit mondott, hogy akkor jól van, mert akkor eljött hozzám, elköszönni tőlem. Mert hal reggelre meghalt. Brigi megkérdezte, hogy mi legyen vele? Kérdeztem, hogy Ő mit javasol? Mondta, hogy Ő (neki egy kicsit több hala van...) a nagy porcelán oltáron szokta vízeséssel eltemetni őket. Hát, mondtam, ha nem muszáj, azt én kihagynám, hal mégis csak az én halam, illő lenne tisztességgel elbúcsúzni tőle. Mondta, hogy akkor megoldja, majd, ha megjöttem, szóljak.

És az én drága szomszédom megőrizte nekem halat.

Betette egy dobozba, vizet öntött rá, és betette a mélyhűtőbe. A napokban fogom eltemetni, még nem tudom, hogy hova, lehet, kiviszem a kutyám mellé.

Halról nem lehettet jó képet csinálni, mert a váza nem engedte ezt, ezért csak ez a kép maradt róla, itt már "öregecske" volt.


Most egy kicsit várok, hogy eldöntsem, legyen e hal után másik halam... Először eltemetem őt.

Képek forrása Internet, kivéve a harmadik, legrosszabb képet, az saját.

4 megjegyzés:

Dóri írta...

Szia Szepyke!

Olyan szépen és szemléletesen leírtad a történetet, hogy a végére a szemem bepárásodott.
Legyen az növény, állat avagy ember, ha társ, bármelyik a szívünkhöz nő és megszeretjük, a hiányát nagyon érezzük.

szepyke írta...

Igen, tényleg így van. Érdekes, de ott a váza vízzel, ahol eddig és furcsa, hogy nics benne, pedig "csak egy hal" volt.

Judith írta...

Szia Szepy! Hiszed vagy sem, ugyanez tortent velunk is. Mult heten meghalt Schubert - a piros bettank. 1 evig nevelgettuk a ferjem meg idomitotta is, mert mindig ugrott a kaja utan - szabalyosan ki a vizbol az ujjunkat "megpuszilgatva". Aztan mult heten vett a parom neki 2 nostenyt es nagyobb akvariumba tette. Volt itthon egy nagyon szep marvanydarabunk, azt feldarabolta es beletette az uj akvariumba. ettol masnap meghalt Schubi, utana pedig a nostenyek is. Nem tudtuk, de a marvanybol kiszivargott kemiai anyagok artottak neki. Talan fura, de en sirtam. Pedig csak egy hal volt, ahogy Te is mondtad... Eppen tegnap hozott Parom ujat, nagyon hasonlit Schubi-ra, uuugy vartam mar! Es nagyon orulok, hogy van egy ujabb bettank!

szepyke írta...

Judith, én is hajlok rá, hogy legyen egy új. Csak ő olyan szép volt, azóta sem láttam ilyen szép rajzos, színes példányt. Szerintem nekem is lesz új, mert most ott a váza üresen a csigákkal..

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...