2009. szeptember 3., csütörtök

Nah, mit főztem tegnap???



Semmit! Mert tegnap olyan nap volt, amikor fagylalt volt a vacsora.
Sok fagylalt.
Konkrétan 5 gombócnyi, bár szerintem csak négy, de mások úgy emlékeznek, hogy öt volt...
Tehát, sok fagylalt. Tényleg!
Iiiiiiiiiiiiiszonyatosan lassan eszem a fagylaltot. Amit a törökbálinti Cora-ban veszek, azt otthon még simán nyalogatom, pedig általában négy gombócnyit szoktam bevállalni. Tehát, kb 10 km kell, hogy négy gombócot elfogyasszak. Mindig sima tölcsérben kérem, nem szeretem az édes ostyát. Az az igazi, békebeli tölcsér a legjobb, aminek ostya illata van. Tegnap megint hódoltam ezen kedvenc elfoglaltságomnak. Történt ugyanis, hogy muszáj volt meglátogatnunk a Vári cukrászdát, amiről egyébként a héten már írtam, ezt ITT találjátok.




És muszáj volt enni egy kis fagyit, ami tegnap a következő volt: kókusz, gyömbéres rebarbara, citrom, arabkávé, és az ötödikre nem emlékszem...

Mivel a megvételnél éreztük, hogy vagy itt helyben megesszük, és aztán megint kérünk egy adagot, vagy valamit tenni kellene, mert ez bizony nem lesz elég. Eszméletlen finom a fagyijuk!
A kókusznak olyan íze van, hogy szerintem azt az übriket is simán bevállalnám, amiben eleve tárolják. Stikában lefotóztam a kínálat egy részét. Elvileg, ha a képre klikkelsz, megnyílik nagyobban és el tudod olvasni a fagylaltok nevét is.


Ajánlom figyelembe a színűket, és a kiírásokban is feltüntetett eredményeiket is, ugyanis rengeteg díjnyertes fagyijuk van, többek között chilis csoki, cékla, és sorolhatnám, ha tudnám mindegyiknek a nevét.
Nem olcsó hely, ez igaz. De valami fantasztikus, hogy milyen finomak ezek a fagyik.



Csak, hogy végre be tudjak róla számolni, tegnap megkóstoltam a szarvasgombás fagyit is... Hát, alig bírtam letuszkolni azt a kiskanálnyi adagot, amit kóstolóba kaptam. Nekem nem ízlett. A szarvasgomba nekem nem lesz a kedvencem, ha ilyen. Valahogy az jutott az eszembe róla, hogy olyan, mintha egy nyolcadikos fiúosztály két egymás utáni tornaórájának a szaga lenne krémbe töltve. Brrrrr. Maradok a jól megszokott ízeknél, és a szarvasgombás fagyit meghagyom másnak!



6 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Jó kis vacsora ez, hamar kész van, és mindenki szereti :D

szepyke írta...

Igen, igen!:DDD

Jó volt! És van még, mert hoztunk még haza is a kedvencekből!

Fruzska írta...

Egyszerűen imádom a fagyit. Lánykoromban fagyit mértem három nyáron keresztül, aztán úgy hozta a sors, hogy egyszerre 4 cukrászdát is vezettem. De nem akár milyet, hanem eredeti olasz alapanyagokból készített fagyit. Nem porból csinálták, hanem zsíros tejszínből és friss gyümölcsökből. A fél év alatt, míg ott dolgoztam állandóan torokgyulám volt:):)

szepyke írta...

Fruzska, képzeld, nekem soha semmi bajom nem lesz a fagyitól, bármikor is eszem. Eleve jéggel iszom mindent, még télen is, tehát a fagyi is mindig jöhet. Volt,hogy a hóesésben fagyiztam, és kutya bajom nem lett. Biztos erősíti az immunrendszeremet!:D

mandy tarragon írta...

azt a ceklas fagyit bevallalnam :)

szepyke írta...

Képzeld, én meg nem mertem még megkóstolni... Annyira a savanyúság van bennem a céklával kapcsolatban, hogy még nem mertem kérni belőle...

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...