2009. szeptember 23., szerda

Újjé a Harrodsban jaj de jóóóóóóó!


Henry Charles Harrod 1849-ben nyitott egy kis fűszerüzletet a ma világhírű Harrods áruház közelében, a Brompton Roadon. Az üzlet hamarosan kiváló minőségű árujáról és elsőrangú kiszolgálásáról (inkább, mint olcsó árairól) lett híres és tulajdonosa hamarosan ki tudta bővíteni. Egy időben azt mondták, hogy ebben az áruházban mindent lehet kapni a gombostűtől az elefántig. Manapság ez már nem felel meg egészen a valóságnak, de a választék még ma is elképesztő. (forrás: Útitárs London) www.harrods.com

Nah, kérem! Nem, nem ezzel az áruházzal kezdtem, London megismerését, csak gondoltam, feltöltök néhány igen beszédes képet. Életem kockáztatásával készítettem a képeket, és ezt teljesen komolyan mondom, ugyanis, a Harrodsban TILOS!!! fényképezni. Hátizsákos turistáknak sem ajánlott, illetve, ne lepődjenek meg, ha a biztonságért felelős úriemberek, félre hívják őket, és finoman rájuk szólnak, miszerint, ez itt nem hátizsákos áruház, kéretik levenni, és kézben vinni, mint egy táskát... (Nem viccelek, pont előttem "tettek helyre" egy amerikai családot)
Pont ezért, mert tilos fényképezni, a képeket telefonnal készítettem, így a minőségük olyan, amilyen... Mint írtam, nem a Harrodsban kezdtem a vásárlást, az "anyaggyűjtést". Már túl vagyok jó pár áruházon. Megfizethetőeken, drágákon, és még drágábbakon. Fényképezgettem mindenhol, volt, hogy rám is szóltak, de még sehonnan nem dobtak, vezettek ki. Bevallom, nem is akartam ezt elérni, így tényleg pocsék és még pocsékabb képek közül kell szelektálnom, mert a legtöbbje homályos, vagy túl távoli, esetleg nagyon közeli, szóval, lesz vele munkám...

Hogy miért fényképezgettem mégis? Mert teljesen elájultam a választéktól. Az áraktól. A minőségtől. A csomagolástól, és még sorolhatnám, hogy mi mindentől. Persze, van, ami nem tetszik, van amit szerintem soha nem tudnék megszokni, de ilyen mindenhol lenne, sőt!

Ez egy iszonyatosan nagy város. Közel 8 millióan élnek csak Londonban... Egyszerűen felfoghatatlan, hogy mégis nagyobb a tisztaság, mint Budapesten. Hogy az emberek kedvesek és segítőkészek. Valószínűleg azért van ez, mert London amolyan olvasztótégely. Számtalan nemzetiségű, vallású, kultúrájú ember él itt. Valószínűleg ez a sokrétűség "tehet" róla, hogy az itt élő emberekben az előítélet csíráját sem látni. Itt élnek együtt, egymást segítve. Ebben nőttek fel, ezt szokták meg.
És tényleg segítenek! Segít a rendőr a buszsofőr, a pénztáros, a néni az utcán, az eladó, szóval, mindenki.
Sorry-zunk egymásnak nyakra-főre. Ez valahogy amolyan össznépi játék. Mindenki elnézést kér a másiktól. Mindig. Folyamatosan. Ha valaki mögött el akarok menni a buszon, ha ő el akar mögöttem menni a buszon. Ha útban vagyok, ha a másik van útban. Sorry-sorry hangzik el mindkét oldalról és megoldottuk a dolgot. Nem tudom, hogy ez nálunk miért nem működik??? Nálunk valahogy ez úgy szokott lenni, hogy én kérek elnézést, ha valaki nekem jön, örülhetek, ha nem vág még pofán is, hogy az útjában álltam, de hogy ő kérjen elnézést...
Nah, jah.
Hát, itt ez is tetszik. Valahogy nem az marad meg bennem, hogy, a fenébe, persze, nyomd a hátamba a táskád... Hanem sorry-zunk egyet, egymásra vigyorgunk, azt jónapot!

Hát, nem jobb így, most tényleg?

Nah, elkanyarodtam. Tehát, Harrods. Nem jártam be az egészet. Nem jártam be, mert leragadtam a "kaja" szinten, azaz, kb egy órát bámészkodtam. Közben persze megcsodáltam a Burberry részleget, illetve, nagy eltévedésemben kb 28 parfümmel kívántak bepermetezni a kellően csinosan öltözött, sminkelt, tűsarkúban álldogáló hölgyek. Még egy piros estélyis hölgy is szembe jött velem, és valamilyen méregdrága parfümöt reklámozva felajánlotta, hogy kipróbálhatom, ami nála van. Hát, kedvesen, de magabiztosan közöltem vele, hogy köszönöm, nem. Igaz, azt nem akartam vele megosztani, hogy nem gondolja, hogy a rajtam lévő parfümömet majd keverem, ezzel az izével, ami nála van... Nah, azért mindennek van ám teteje, halló!

Az első kép. Az Egyiptom terem, vagy valami hasonló névre hallgat... Elvileg rákattintva, nagyobban is megnyílik. Hát, a tátikázást valahol itt kezdtem. Táskamániás vagyok. Ez van. És itt voltak ám olyanok, hogy jááááááj. Vérvörös kristályokkal kirakott kistáska. Az ára egy afrikai ország egy éves költségvetésének felelne meg... Az áruház berendezése is ugyanolyan fényűző, mint az árai. Jah, árakat csak az ételrészlegnél láttam, máshol nem... Valószínűleg azért nem, mert így a kispénzű turisták is nézelődhetnek infarktus közeli állapot előidézése nélkül...

Csokit valaki? Jah, itt sem volt kiírva az ár... Vajon miért nem???

A cupcake választék egy része. Mivel végigjártam a legnagyobb, és legdrágább áruházaikat, természetesen főleg az élelmiszer részlegekre gondolok, iszonyat mennyiségű idétlenebbnél idétlenebb kinézetű cupcake-et láttam már. Van előrecsomagolt, dobozban, alkalomra. A szivárvány minden színében, illetve a díszítésük is a végtelenig variálható. Vásárolhatunk viszonylag egyszerűt, amit aztán mi díszítünk fel...


Az ott középen kérem Wellington bélszín. 100 g/4,75 GBP, ami a kb árfolyam szerint kb 1500,- Ft / 10 dkg. Azt hiszem, hogy ez azért kifizethető, ha valaki meg akarná kóstolni...



Hoho! Cukorka, nyalóka, tradicionális angol édesség valakinek esetleg?



És az egyik bejárat...


Nem vettem semmit. Nem azért, mert megfizethetetlenül drága az áruház. Ha nagyon akartam volna, édességet egészen elfogadható áron vehettem volna. Pontosan tudtam, hogy nem, nem fogok egy eredeti Burberry táskát vásárolni, nem is azért mentem. Nézelődni mentem. Egy órát töltöttem el a Harrodsban. Közben kaptam kóstolót csokoládéból. Ha akartam volna, kisminkeltek volna. Jelentem, megint belefutottam egy tv-s felvételbe, de megint ügyesen kimaradtam a képből, bár az angol tévék valamelyikében megjelenni, lehet, hogy nagyobb nézettséget hozott volna, mint a múltkoriban az a bizonyos kártyakiváltásos felvétel...
Nah, mindegy. Hazafelé menet, betértem a Hyde Parkba, ücsörögtem egy kicsit a füvön és nézelődtem. Néztem a felhőket és arra gondoltam, hu, de csoda jó dolgom van nekem! Most mindjárt felülök egy szép nagy emeletes buszra, ami ráadásul piros, így megy a cipőmhöz és a hajamban lévő kendőhöz, elindulok "hazafelé". Ha szerencsém lesz, és miért ne lenne, az emeleten az első sorban nem ül majd senki, így beülhetek a panorámaüveg mögé és bamubulhatok. Aztán, amikor leszállok, bemegyek vásárolni a már megszokott sarki Tescoba, mert ma én főzöm a vacsorát.
Csirkepörkölt lesz! Angol csirkéből, magyar pirospaprikából, angol vöröshagymából. Köretként hűtőben tárolandó, friss, nyers tésztával. Én nem szeretem a csirkepörköltet, ezért hazafelé veszek egy tigriskenyeret, meg valami jófajta sonkát és hideget fogok enni, mert már csak egy pár napom van, és még nem ettem végig a választék felét sem... Jah, és, hogy el ne felejtsem, a Starbucksban veszek valami csupahab jegeskávét és beülök valamelyik bőrfotelbe, hogy a hatalmas ablakokon keresztül nézelődjek... Komolyan mondom, kezdem magam irigyelni...

26 megjegyzés:

trinity írta...

Én is téged, Szepyke:)))

Judith írta...

Nemreg egy amerikaitol olvastam (elmenyeirol Kelet-Europaban): "Fura, itt mindenkinek, termeszetes, ha az emberek egymast erik a buszon, vagy a sorbanallaskor, vagy egymasnak utkoznek a nagy tomegben. Nem ugy mint nalunk, ahol ha egy emberhez 1 meteren beluli tavolsagba jutsz, mar elnezest kersz, hogy megsertetted a 'maganteruletet'..."
Igen, itt NY-ban is igy van ez, lathatatlanul is erzekelheto ez a bizonyos terulet-korlat, ami helytol fuggoen kb 50 cm - 1 m. Meg lehet szokni :)

Varom a folytatast, koszi, elmeny volt olvasni!

Névtelen írta...

Londonban nekem is állandóan az volt az érzésem, ejjj de jó dolgom van. (Mondjuk nem is esett az eső)

FatMo írta...

Hello! A Harrods Food Halls-ban simán lehet fotózni. Kb 5 alkalommal voltam már és végig fotóztam az egészet (nem telefonnal). Azt nem tudom, hogy egyéb osztályokon mi a helyzet, de a Food Hallsban nem szóltak rám még sosem.

Mian írta...

Van, ami már túl megy az irígységen is Szepykém!!! :)))
Várom a folytatást és élvezd ki a hátralévö idöt!!! ... és néha gondolj ránk is!

Gasztromami írta...

A food hall tényleg nagyon jó hely, de én például kiakadtam a zöldség-gyümölcs részen, az nagyon gagyi és antiszezonális volt. Az látszott hogy drága, meg messziről hozták a cuccokat, de botrányos állapotban voltak. Viszont a halaspult!!!!

szepyke írta...

Trinity, képzeld,akkor mit szóljak én???
:DD

szepyke írta...

Judith, engem az jobban zavar, hogy nem tudom megszokni, hogy ennyi a fekete, sárga, arab. Egyszerűen nem tudom megszokni. Folyton azon kapom magam, hogy bámulom őket... Hogy milyen a bőrük, hogy milyen a hajuk, hogy jesszusom, milyen szájuk van, stb, stb...
Ez a "sorry"-zás szerintem azért néha átbillen, mert simán letaposol valakit, aztán dobsz felé egy sorry-t... Mondjuk, ez a ritka, de volt már ilyen is. De legalább elnézést kér. Mert pesten, a száját nem nyitná ki.

szepyke írta...

Névtelen, valahogy így érzem én is...
Amióta itt vagyok, nem esett! Ez nagy szó, mert ráadásul még hétágra süt a nap is, szóval, pont az a tökéletes idő van, amiben lehet sétálni, ücsörögni egy padon, kiülni egy kávézó elé... Jaj, tényleg csuda dolgom van!:))

szepyke írta...

FatMo, nekem azt mondták, hogy meg ne próbáljam...
És nem fényképezett senki rajtam kivül, pedig sasoltam, hogy mikor lehet, mikor nem néznek, tehát láttam volna. Valahogy nem akartam kockáztatni, mert nem hiányzott, hogy kisérettel tegyenek ki az áruházból.Egyébként, jelzem, annyira nem voltam elájulva a kínálattól, max a szendvicses pulttól, ami olyan volt mint Párizsban a Mona Lisa kép előtt a tömeg hátát nézni... Nah, ott ha akartam volna sem tudtam volna fotózni, mert a pultot sem láttam, annyian voltak előtte... Aztán ahogy "réseken" ráláttam, már értettem, hogy miért....

szepyke írta...

Mian, gondolok!:DD

Azért is fényképezek mindent, hogy aztán jól megmutassam, hogy miket láttam...

És, ha még azt is elárulom, hogy szikrázó napsütés van? És hogy ma kezdésnek kiülök a közeli parkba, megetetem a mókusokat, és közben szürcsölöm a habos-jegeskávémat a Starbucksból... hát egyre jobban irigylem magam... :DDDD

szepyke írta...

Gasztromami,nah én meg a halaspulthoz közel sem mentem... Mert még a szagától is undorodom...
És tényleg, nem volt egy nagy szám, csak a drágaság virrit mindenhonnan...
Ezért írtam, hogy vehettem volna, ha nagyon nem bírok magammal, valamit, de máshol harmadáért megkapom ugyanazt... Itt vásároljanak azok, akiknek nem bírnak a pénztárcájukkal.

És a zöldségnél tényleg én is úgy éreztem, hogy ez nem azért van, hogy itt vásároljanak be a vacsorához, csak azért, mert ilyen részleg is kell, hogy legyen...

ildisz1 írta...

mi pár éve voltunk Londonban, persze a Harrodsban is. Valamikor szeptember közepén voltunk ott, és megdöbbentő volt, hogy már karácsonyi várárt tartottak!
Másrészt ránk is ránk szóltak a hátizsák miatt!!!
Harmadrészt pedig, hogy mi fotózhattunk akkor mindent, nem szóltak érte..
de azért szivesen visszamennék újra.. (épp tegnap emlitettem itthon :-))

szepyke írta...

Ildisz1, már egy csomó helyen a karácsonyi motyók is ki vannak pakolva... Hiába, hülyíteni kell a népet idejében, mert aztán keveset költ...
A Harrodsban még nem láttam karácsonyi motyót, de lehet, hogy csak nem figyeltem.

Chef Viki írta...

Jaj, de jó volt bebarangolni :-))

Sárgulunk, gondolhatod :-D És milyen szarul áll a sárga bőr :-DD

Andi írta...

Szepyke elképzellek a piros cipődben,mint Dorothy......
Á dehogy irigyellek!:-))
Nagyon jó olvasni Téged,mintha ott lennék. Szerintem én fel-le buszoznék első lépésben.:-))
Aztán jöhetne a Harrods, aztán..,majd írd meg!:-))

Judith írta...

Ja, biztos fura, de ezt is meg lehet szokni idovel. Neha azzal utjuk el az idot a metron a parommal, hogy talalgatjuk a nyelv es arc alapjan, hogy ki milyen nemzetisegu. Neha csak az arcok alapjan, ha eppen nem beszelnek. Mert vannak am tipikus vonasok... Jo kis moka :)

Benzsi írta...

Nagy élmény olvasni téged! Eszembe jutott: Szepyke, az MTI kihelyezett tudósítója jelenti Londonból....

Vesta írta...

De jóóóóóóó!

szepyke írta...

Andi, a gyönyörű piros cipőm úgy feltörte ma a lábam, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy mezitláb jövök a busztól haza...

És persze, hogy írom tovább!:DD Még szinte sehol nem tartok!:D

szepyke írta...

Judith, tényleg vannak tipikus vonások. Szerintem én ezer közül kiszúrom az oroszokat például... És tényleg van egy pár olyan vonás, ami még megszólalás nélkül is megmutatja, hogy ki, honnan jött...

szepyke írta...

Benzsi, én benne lennék!Még annyi mindenről szeretnék írni.. Még annyi fényképet csináltam. Én vagyok az a fajta, aki háttal áll a műemléknek, és a fagylaltost fényképezi... :)))

szepyke írta...

Vesta, melyik tetszett ennyire?:))

szepyke írta...

Viki, pont ma láttam egy nagyon szép sárga táskát! Szép ám a sárga egy-egy változata!:DD

Benzsi írta...

De így ezerrel benne vagy az élet fősodrában!:))

szepyke írta...

Az biztos, de néhány fényképemen látszik, hogy akiket fényképeztem, belenéznek a gépbe... Remélem, nem érem meg, hogy megverjenek...:)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...