Reggeli a Baker Streeten, ebéd a Canary Wharf negyedben...

Ezen bejegyzés címével kapcsolatban, érzem, hogy kicsit sem vagyok nagyképű, sőt...

Először is, amióta Londonban vagyok, nem esett az eső. Úgy gondolom, hogy én hoztam el ide a vénasszonyok nyarát, ugyanis, szikrázó napsütésre ébredünk minden reggel, és ez hála az égnek, vagy nekem, nagyon ritkán változik csak meg. Egyetlen egyszer fordult elő eddig, hogy három csepp eső érte a fejemet, de mivel rögtön csúnyán néztem, az időjárásért felelős valaki jobbnak látta, ha azonnal visszaküldi a napot szolgálatba. Tehát, szép az idő, nah, jó a levegő, hát khmmm, hogy is mondjam, jónak nem mondható, sőt tisztának sem, de a napsütés kárpótol ezen a téren.

A levegő valahogy olyan koszos, hogy minden kézmosáskor fekete lé folyik a kezemről. Kipróbáltam, hogy mielőtt sétálni indultunk, kezet mostam, majd bezártam a lakásajtót, a lépcsőház elhagyása után kiléptem az utcára. Eddig két dolgot érintettem, két kilincset... Majd két óra sétikálás után, amikor is nem mentünk túl messzire, csak a környéken lévő parkba, ahol mókusokat néztem, meg az iszonyat zöld füvet, és vártam volna a rókákat is, de azok nem jöttek még akkor elő, szóval, két óra séta után, haza, kézmosás, fekete lé... Hajmosáskor ugyanez. Valahogy olyan koszos a levegő, hogy már attól koszos lesz az ember, ha csak megáll az utcán. Arról, hogy egy buszon utazva, egy boltba betérve hány ember után fogom meg a kilincseket, kapaszkodókat, már nem írnék... Közel 8 millióan élnek itt és néha úgy érzem, hogy ez a 8 millió mind az utcán van, vagy a buszon, amin utazom, és természetesen, mindig szembe jönnek, soha nem arra, amerre haladnék... Tehát, vannak egy páran. Nagyon érdekes dolgokat látok, olyanokat, amiről lassan órákat tudnék írni, mesélni.

Például, képzeljétek el, hogy a belváros környékén a házakhoz nincs kuka. A szemetet az utcára teszik ki zacskókban, amit a naponta kétszer (!!!) járó szemetes szed össze. Ez azóta van, mióta bombát akartak a kukákba rejteni. Nah, azóta nincs kuka. A lakásokból lehordott szemét mégsem hömpölyög az utcán. Van kihelyezve utcánként kb kettő darab utcai szemetes, ami mellé csak szépen lehelyezzük a bezacskózott szemetet, majd mire egy óra múlva arra járunk, már nincs sehol. És nincs kiborult szemét, nincs szél által szétfújt szemét.

Szinte alig látni kutyákat. Kóbor kutyát meg egyet sem. Macskát sem. Közel egy hét alatt összesen kb 5-6 kutyát láttam, ebből egy embernél hármat... Nem tartanak állatot, mert olyan picik a lakások, hogy nincs hol. Nah, ez egyébként szerintem nem ezért van, mert én is tartottam kutyát, és én is először igen pici lakásban tettem ezt. Tehát, nem nagyon látni kutyát. Viszont, ha látunk, a maga után hagyott "piszkot" a gazdája rögtön eltakarítja.

A parkokban külön kis élővilág van. Általában ki van írva, hogy milyen növények, állatok találhatók benne. Állatok, igen. Én eddig mókusokat láttam, de van például róka is. Tényleg! A rókák szegények beszorultak a parkokba, mert London szépen körbenőtte a benne lévő zöld területeket, így a rókák maradtak a házak között. Nem kell félni tőlük, nem bántanak, és soha nem veszettek. Azt mondják, ha kóbor kutyával találkozik az ember, attól kell félni, a rókától nem. Hát, alig várom, hogy Vuk valamelyik rokona szembe jöjjön velem... Azt hiszem hazáig rohannék...

Nah, de hogy ne maradjunk mára sem program nélkül, reggelizzünk meg a Baker streeten a Costa-ban. Mondjuk egy triplacsokis muffint és egy csupa hab jegeskávét... Közben ülünk a napon, és nézzük az utcát, a buszokat... Hmmm. Nah, hogy tetszik? Szerintem is jó. Valahogy napokig ücsörögnék itt. Csak nézem az embereket, a kocsikat, a buszokat. A nők cipőit, táskáit, a ruháikat. És közben napozok. Londonban!!! És eláruljam, hogy kicsit le is pirultam??? Meg is jegyeztem, hogy már csak a gumimatracom hiányzik, meg valami víz, amire ráfeküdhetnék... Kicsit sem vagyok telhetetlen, de ha már belecsaptam a lecsóba, hát tegyem úgy, ahogy kell! Ugye?

"Reggeli" után felülünk a metróra és elmegyünk London legmodernebb negyedébe a Canary Wharf negyedbe. Ide egy olyan "magasvasúttal" megyünk, aminek nincs vezetője. Természetesen az első sorba fogunk ülni, tehát kicsit olyan lesz, mint a hullámvasút, pláne, hogy itt is minden fordítva van... Egy dolog, hogy vezető nélkül haladunk, de az meg a másik, hogy aki szembe jön velünk, a zárt sínpályán, azt sem vezeti senki... Hát, kicsit furcsa csak. A parám, miszerint fordítva közlekednek, még mindig megvan... Naponta próbálkozom elüttetni magamat. Benézek balra, jobbról meg elütnek... Ezen nem segít az a tény sem hogy a hibrid autókat még hallani sem lehet... Tehát, csoda, hogy még élek, ezt komolyan mondom... Visszatérve a Canary Wharf-ra, ez a negyed a toronyházak, a pénz negyede... Öltönyös pasik, üveg borította toronyházak. Már a metrókijárat is egy luxusszállodára emlékeztet. Kicsit hülyén is érzem magam a fényképezőgéppel a nyakamban. De nem vagyok egyedül... Turistából nincs hiány Londonban, és ez itt is így van... A házak között nem nagyon süt a nap, ezért kell valami, amitől átmelegszünk. Betérünk egy pubba, és kérünk egy gombakrém levest.

A leves forró. A vaj puha, kenhető (nem ráma, vaj!) a kenyér szintén meleg. Közben öt óra lesz, vége a munkaidőnek, szállingóznak az öltönyös úriemberek, jönnek "kocsmázni". Nah, itt az ideje, hogy induljunk, mert még vár ránk egy szárnyashajózás a Temzén, és ma még lefényképezem azt a bizonyos babakék hidat is...