Ezzel várt London...

Az egész napos készülődés, és az izgalmak következménye volt, hogy indulásom napján egy darab üres zsemlét ettem, illetve egy darab Túrórudit, ami nem fért bele a csomagomba. Egészen addig, amíg készülődtem, utaztam, repültem, nem éreztem hiányát a napi táplálék bevitelnek. Viszont, ahogy megérkeztünk, kipakoltam, és az általam kiszállított ételek terítékre kerültek, megkordult a gyomrom. Egy átlagos napon ilyen későn már nem szoktam, enni, mert inkább üres gyomorral alszom, mint telivel forgok egész éjjel. Viszont jelen esetben olyan éhség tört rám, hogy ha nem vártak volna semmivel, megeszem a lecsót, amit egyébként nem szeretek. De vártak! Méghozzá, például ezzel a szerény adagnyi kókusszal... Nem említem meg, mert már megtettem, hogy igen-igen tetszene, ha a helyi zöldséges nálunk is így árulná a kókuszt, kb 300,- Ft-ért. Ha valaki csak kókuszból csak reszeléket evett, vagy csak olyan formában ette a kókuszt, amit már plusz cukorral ízesítettek, az elsőre megdöbbenne, hogy milyen más az igazi kókusz. Halvány íze és illata van, mégis sokkal sokkal finomabb, élvezhetőbb! Ezt a kis mennyiséget természetesen nem ettem meg azonnal, de itt kezdődött, az "elájulok..." érzés, amit kb két hétig abba sem hagytam. Míg én kicsomagoltam, elrendeződtem, birtokba vettem a "szobámat" és nyugtáztam, hogy jó helyem lesz, már sült a sütőben a vacsorám, íme:

Ezen alkalommal ismerkedtem meg a fűszeres krumplival a sausage kolbászkával, és a nem tudom milyen húsgolyóval. Ők mindhárman a sütőben sültek, azok közül valók, amit csak leveszünk a polcról és otthon annyi dolgunk van vele, hogy a sütőbe helyezzük. És finomak. A kolbász különösen. Hogy mindenképpen otthon érezzem magam, a jól megszokott tányéraimból is került a tiszteletemre két darab a jelen háztartásba! Tényleg mindent elkövettek, hogy otthon érezzem magam. Sikerült. Ezen csak erősített, hogy saját kulcsot kaptam, úgy jöttem, mentem, mintha ott laknék. Persze viszonylag ritkán mentem egyedül bárhova, mert az életben maradásom fontos szempontja volta, hogy valaki visszarángasson, amikor lelépek a rossz helyről érkező kocsik, buszok elé. Nah, és persze, hogy a desszert is meglegyen, emlékezve egy bizonyos eseményre, minek során érkezett egy édesség hozzám, majd azt szokásommal ellentétben kb negyed óra alatt elpusztítottam, ezen édesség is ott várt engem. Karamellás valamibe "ragadt" mandula, mogyoró, ez három féle csokiba mártva. Imádom!

Így néz ki, csak hogy el ne felejtsem, miből kell raklapnyit venni magamnak...

Azt már mondanom sem kell, hogy megérkezésem után negyed órával, már a főzős műsorokat keresgettem a tévében. És láss csodát, ki várt még engem???

Most "élőben" hallgatva jöttem rá, hogy miért az a címe a műsorának, hogy Fickó F-fel...

Eddig csak szinkronizálva hallottam, így élesben,.... hát az f-betűs szóból tényleg nincs hiány a műsorban... De kit érdekel? Imádom ezt a pasit! És még akár össze is futhatok vele az utcán, hát, mondom, hogy elájulok!