London Eye - a nagy bringakerék - mások szerint kilátó

Remélem, hogy csak javítani vitték el a hiányzó kapszulát, és nem a Temzében úszkál valahol. Ha viszont a Temzében úszkál, remélem, hogy tudnak róla, hogy beleesett... Ezek a fülkék kicsit a Cousto kapitány kalandjaira emlékeztetnek, csak éppen nem a víz alatt, hanem a víz felett láthatóak. Közelről teljesen jól kivehetőek a benne ücsörgő, ácsorgó, bámészkodó emberek. Tiszta volt ugyan az idő, de már kezdett sötétedni, és mire felértünk volna a tetejére, már pont csak egymást láttuk volna... jah, meg a London fényeit... Viszont London fényei így 17 fontba kerültek volna, viszont ennyi pénzből kb hat jegeskávét kapok a Starbucksban a kedvencemből, és vessetek meg érte, inkább azt választottam... Eleve nem vagyok az a fajta turista, aki minden mellett lefényképezteti magát. Voltam ilyen, de már elmúlt. 16 éves korom óta járom a "világot". Kezdetben természetesen az egész arról szólt, hogy szepy itt, szepy ott, szepy fejenállva, szepy a wc ajtó mellett, szepy most hátrafordul, szepy most iszik, szepy megy az utcán... Nah, jah.

Hát, ebből valahogy azóta kinőttem. Volt olyan nyaralásunk, amikor 9 tekercs 36 kockás filmet kattintottunk el kb három hét alatt. Jó, mondjuk ez Sziciliában volt, ahol olyan volt a táj, a tenger, a minden, hogy azt muszáj volt folyamatosan megörökíteni... Aztán hazajöttünk és kb két havi fizetésünk ment rá a képek előhívására. Most ugyan már nem kell a képeket előhívatni, bőven elég egy szép nagy memóriakártya, és az ember naponta csinál kétszáz képet. Viszont, már nem magamról, hanem mindenről, akár a kerítésen ülő galambról is. Illetve bármiről, amit érdekesnek tartok. (Mostanában valahogy egyre sűrűbben fordul elő, hogy élelmiszereket, zöldségeket, és hasonló dolgokat fényképezek... Biztos beteg vagyok, vagy valami ilyesmi...)

Ezeket a képeket javarészben arról a szárnyashajóról fényképeztem, amivel a Temzén utaztunk, illetve ennek a kikötőjéből. Sikeresen belegyalogoltam három japán család készülő fényképeibe, amikor is, már messziről megláttam a London Eye-t és mintha egyedül lennénk a hajón, bepattantam az első üveg mögé és fényképeztem. Mikor észrevettem, hogy mit tettem, elnyomtam három-négy sorry-t majd kicsit arrább mentem, és folytattam a fényképezést. Szegény japánok, egy szót sem szóltak, hiába, nagyon rendes, csendes emberek, lehet, hogy jelen esetben még ők kértek elnézést három meghajlás közepette? Erre már nem emlékszem...

Nah, mindegy. Engem ez az építmény valahogy egy nagy biciklikerékre emlékeztet, azzal a rengetek küllővel. Messziről is, közelről is. Közelről természetesen sokkal félelmetesebb, mert bazi nagy az egész.

Tetszett benne, hogy teljesen a belvárosban van. Azaz a városban, bár muszáj volt a Temze fölé telepíteni, mert szerintem máshol nem lett volna hozzá hely, de tény, hogy ügyesen megoldották. Amikor megnyitották, előre be kellett jelentkezni, olyan érdeklődés volt irányába, ez mára már lecsendesült, tehát bármikor látogatható nyitvatartási időben. Nekem szörnyen lassúnak tűnt. Jó, mondjuk, értem, hogy muszáj ilyen lassúnak lennie, mert így lehet beszállni, így lehet nézelődni rajta... De ezzel a tempóval, mire felértünk volna a tetejére, megőszültem volna, esküszöm... (Csináltam egy "sorozatot" az egyik kanálisnál, hogy hogy engedik át az érkező hajót. Hát, nem bírtam kivárni, azt hittem, elalszom, még átért a két zsilipen... A másodiknál már jeleztem, hogy mennék, bár, így nincs meg végig a folyamat, de majd kitalálják belőle, hogy mi jött volna...) Nem tudom, hogy a budapesti milyen gyorsan megy, meg mit látni róla egyáltalán, és természetesen tudom, hogy sokkal, sokkal kisebb, de az sem vonzott soha... Lehet, hogy azért nem, mert évekig a nyolcadikon laktam és a magasság már nem kihívás nekem... ráadásul hiába látok el messzire, mit látok? Szinte semmit, csak apró házakat, ha egyáltalán ki tudom venni, hogy melyik micsoda. Nah, tehát csak alóla, mellőle készített képek következnek. Aki kíváncsi, hogy milyen a látkép róla, keressen rá a neten, mert rengeteg feltöltött képet találni kívülről, belülről, sötétben, világosban is róla.

Csodálom, hogy még nem készült olyan katasztrófafilm, ami arról szól, hogy leszakad, eldől, felrobban, elgurul stb... Vagy már van ilyen, csak én vagyok tudatlan???

Kicsit átúszunk giccsesbe, mert ha rózsaszín az ég, akkor bizony fényképezni kell!

A British Airways London Eye, azaz aMillenniumi Kerék, a Temze keleti partján, a Westminster és a Hungerford hídak között található. 135 méteres magasságával 2006. májusáig ez volt a világ legmagasabb forgókereke. Tiszta időben akár 40 km-re (Windsorig) is ellátni a tetejéről.

Az óriáskerék külső széléhez rögzített 32 zárt kabin kb. 0,9 km/h sebességgel, kb. 30 perc alatt tesz meg egy kört. A kerék elég lassan forog ahhoz, hogy az emberek be- és ki tudjanak szállni, sőt még arra is jut idő, hogy a biztonsági emberek a kiszállók után ellenőrizzék, semmi gyanús csomag sem maradt a kabinban.

A kereket darabokban, a Temzén szállították felállításának helyére, majd összeszerelése után daruval - több órás munkával - emelték az 1700 tonnás monstrumot függőleges pozícióba.

A kereket Tony Blair miniszterelnök adta át 1999. december 31-én, de sajnálatos technikai problémák miatt ténylegesen csak 2000. márciusától látogatható. Az óriáskereket a The Tussauds Groups üzemelteti, és a British Airways szponzorálja. A kerék olyan sikeres, hogy annak ellenére, hogy eredetileg csak öt évre kapott működési engedélyt, később meghagyták állandó túrista látványosságnak.

Belépőjegy:

• Felnőtt belépő: £17.00
• Kedvezményes belépő: £14.00 (60 éve felettieknek (kivéve hétvégeken és július, augusztus hónapokban) és fogyatékkal élőknek.)
• Gyermek belépő: £8.50 (4-15 év között; 4 éves kor alatt ingyenes.)

forrás: www.londonkalauz.hu