Képzeljétek kaptam valamit! :D És már küldöm is tovább!

Az történt, hogy rövid időn belül négy nagyon kedves blogból érkezett egy kis üzenet hozzám, miszerint kaptam valamit...

Trinity, Wise Lady, Renata, Limara lepett meg egy díjjal. Én olyan idétlenül tudok zavarba jönni időnként, hogy még jó, hogy nincs kamera a bloghoz, mert olyan lettem mindegyik esetben, mint egy stoplámpa... Szerintem közel állok ilyenkor egy kb négy éves gyerek szintjéhez, legszívesebben a ruhám szélét csavargatnám lesütött szemmel...

Nagyon köszönöm!

Az ajándékozásnak, mint mindennek szabályai is vannak, mégpedig:

Tedd ki a díjat a blogodba

Linkeld be azt, akitől kaptad a díjat

Jelölj legalább 7 blogot

Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál

Nah, akkor kezdjük. Először is, a hét blog felsorolása annyira, de annyira nehéz. Mostanában azon kapom magam, hogy szinte minden gasztros blogba belenézek. Nem állítom, hogy mindent elolvasok, de szeretem az oldalaitokat. Szinte mindenkiét. Borzasztó nehéz hét blogot kiemelni, és nekem ezek mindig olyan nehezen mennek. Ilyenkor olyan tanácstalan tudok lenni, hogy már magam megrettenek magamtól.

Hét blog... Hmmm. Melyik legyen az a hét? Tudom, hogy sokan megkapták már, de ez mindegy, hiszen ez egy gesztus, egy kedvesség, amiből viszont soha nem elég.

Eszembe jutott, hogy van nekem jelenleg 37 "bejegyzett" olvasóm, akik napi szinten értesülhetnek arról, hogy mi történt a konyhámban, a néha túl agresszív vélemény kitöréseimről, a jó és a jobb napjaimról, és természetesen a rosszabbakról is. Itt az ideje, hogy küldjek nekik valamit. És ez remek alkalom erre!

Kedves rendszeres olvasóim, fogadjátok szeretettel Ti is ezt a díjat.

De a szabály, az szabály... Meg kell jelölnöm 7 blogot, és értesítenem is kell róla őket!

Nem szedem pontokba. Nem jelölöm meg, hogy ki az 1., ki a 2..

Akkor tőlem kik is kapják?

Az a négy blogger "kollegina", akiktől én kaptam. Ez egyértelmű.

Mian akinek az oldala megnézése előtt illik lélekben felkészülni, mert mesés dolgokat találni nála. Ági, aki főz, akinek szintén nagyon kedvelem a blogját, és amikor múltkoriban egy bejegyzéséhez egy "hozzáértő, sőt, egy bennfentes" hozzászólása érkezett, nem vonult vissza, hanem megvédte a mundér becsületét. Én a monitor előtt tapsikoltam. Ezúton is köszönöm! Chef Viki, akivel kapcsolatban már többször kiderült, hogy sok- sok közös dolog van bennünk... Például ne akarjatok velünk együtt moziba menni, hogy mást hírtelen az őrjöngő röhögéssel kapcsolatban ne említsek. Jah, és ami fontos. A blogján normális, nem elrepült, emberi ételek találhatóak. Ez fontos. Duendének, mert kell nekünk, mint egy falat kenyér. Pusztagnak, az én legkedvesebb Palacsintás királylányomnak, akivel folyamatosan jól megbőgetjük egymást, és akit ismeretlenül is nagyon kedvelek! Reninek, mert a képeit egy könyvben is elnézegetném, DebiGabinak, aki hála az égnek olyan blogot ír, amiből egy hétköznapi ember is vidáman csemegézhet, Mandy Tarragonnak, akinek nemrég ismertem meg az oldalát, de hamar megszerettem, Makkának (aki nagyon eltűnt mostanában), Beának, persze nem a gasztros blogja miatt, mert az nincs neki, hanem a "sima" fényképes blogja miatt. És Napmátkának, mert szeretem a képeit és az írásait is és persze Maxnak, mert neki még tartozom valami mással is, egy másik köszönettel, amit igyekszem még a hétvégén megírni.

Hogy ez nem hét? Jah, mondtam, hogy nem tudok számolni???

Hát, ez van. Kicsit több lett... És lenne még, csak megint kezdtem átcsapni egy díjátadó három órás díszbeszédébe, amire igen-igen hajlamos vagyok. (Soha ne kérjetek fel ilyesmire, mert órákig tudok beszélni...)

Éljünk mi, és szeressük egymást!

Persze, nem mindenki mindenkit, és nem egyszerre, meg mindenki azt, akihez vonzódik, meg szerintem most hagyom abba, mert ebből már nem jövök ki jól...