2010. január 18., hétfő

Maison Blanc - és a legfinomabb francia hagymaleves




Voltam már itt, illetve, nem ebben az üzletükben, hanem egy másikban. ITT! Akkor megkóstoltam az egyik croissant, és elvesztem. Mert finom volt, semmihez nem hasonlíthatóan krémes, csokis töltelékkel.

Tudtam, hogy most is valami jó vár rám, és be is igazolódott, amire számítottam.

Megkóstoltam a francia hagymalevest, ami az igazi, a legjobb, és bevallom, bár ettem már hagymalevest, de tényleg jól sikeredett egy példányát ismertem meg itt.

Az étterem, ha annak lehet nevezni, Hampsteadben található. Falatnyi üzlet, de már írtam, hogy Londonban minden pici.

Az üzletről pár szó.
A megszokott sötétbarna felület kék betűkkel írott Maison Blanc cégér.
Az utcára hatalmas kirakat néz, vagy mi nézünk be ezen, ki tudja. Asztalok székekkel, és a hűvös ellenére egy itt ülő vendéggel, aki éppen újságot olvas.




Belülről egy hosszú folyosószerű rész, és egy kisebb terem. A szűk, hosszú folyosón is asztalok a fal mellett. Az egyik oldalon hatalmas tükrök, vele szemben polc, amin lekvárok, kötények, mindenféle, ami kapható.



Ő nem volt az étlapon.



A tükörben látszik a szemben vele lévő polcos rész, rajta a mindenféle, amit árusítanak és megvásárolható.


Megérkezett a hagymalevesünk, és természetesen pirítóst és vajat is kaptunk hozzá.




Kicsit felkavartam, hogy látszódjon a színe és az állaga. Mély, édes íze van. Hagymadarabokkal tarkítva. Kimondottan laktató leves. Nekem kicsit sós volt, de én jóval kevesebb sót eszem, mint más, ezért éreztem így.


Itt talán látszik, hogy mennyire sűrű.


Francia hagymaleves Maison Blanc módra...

Hozzávalók:
  • 8 dkg vaj
  • 5 nagy fej hagyma (1 kg)
  • 180 ml száraz fehér bor
  • 1 liter víz
  • 1,5 liter marhahúsleves
  • 1 babérlevél
  • 1 1/2 evőkanál liszt
  • 1 teáskanál friss kakukkfű

A hagymát felaprítjuk, majd a vajon karamellizáljuk. Ne égjen oda, folytonos kevergetéssel érjük el a kellő aranybarna színt. Kb 30 perc!
Hozzáadjuk a bort és egy percig forraljuk vele, majd hozzáöntjük a vízet, a babérlevelet, a a marhahúslevest.
Jön rá a liszt, ezzel 2 percig forraljuk, majd leturmixoljuk, és további 20 percig forraljuk. Megszórjuk a friss kakukkfűvel.

Sajtos krutonnal tálaljuk.

Állítólag ez az igazi recept. Nem csináltam még meg így, de ahogy otthon leszek, kipróbálom, hogy tényleg ez e az igazi, illetve, olyan e, mint amit ettem náluk.

És akkor egy-két kép hogy hogy is néz ki ez a hely:





A sütemények:



14 megjegyzés:

Karulino írta...

De irigyellek ezért a kellemes helyért. Olyan meghitt és nyugodt az utca felől.

Chef Viki írta...

Sóhaj :-)))

És kinn is székek, megőrülök :-)

Judit írta...

huu, elmetunk mellette parszor, de valahogy nem jutott eszembe bemenni...
Na majd legkozelebb itt isszuk a szombat reggeli kavet munkaba menet :)

Lukinyuszi írta...

"Ő nem volt az étlapon." - pedig rendeltem volna Belőle :D

És azok a sütik... :)♥

ninca80 írta...

Köszönjük szépen a receptet.
Őrület milyen klassz csaj vagy,hogy onnan messziről is mennyi minden csodát megosztasz velünk.
Jó látni,hogy micsoda gyönyörű helyek vannak a világban szétszórva.
Köszi.

dortimcsi írta...

A sok-sok szépségért, ötletért...Nézz be hozzám, van számodra valami:)

Csibe írta...

Mennyire hangulatos (naaagy sóhaj), és a leves is guszta, a sütikről nem is beszélve!

Felhőlány írta...

Olyan az a leves, mintha lekvár lenne... Óriási vagy, hogy rögtön szállítottad hozzá a receptet is! Kösziiiiiii :))

Renata írta...

Vérbeli croissant-t én elég régen ettem, szinte el sem hiszem, hogy 15 évvel ezelőtt...:)

Delish írta...

Jo a palacsintazo mellette! Azt nem kostoltatok? nekem az az egyik kedvencem!

csongi írta...

Erről a pasiról (az étteremtulajdonos) volt egy műsor a TV Paprikán. Fantasztikus ember lehet, látszott, hogy szenvedélye a főzés. És ami nekem a legjobban tetszett, hogy eszméletlen lelkesedéssel adja át a tudását a szakácsainak. Mondtam is a Páromnak, hogy ennek a pasinak az éttermében szívesen ennék. Ha tudom hogy mész, kértem volna, hogy gondolj rám, miközben ott vagy. Most én is irigyellek!

szepyke írta...

Karulino, én is irigylem magamat. Perc nem telt el úgy, hogy nem gondoljak erre.

Viki, és hideg. Ok, hogy székek, de hideg. Ez a hóesés másnapján volt, szinte egész nap esett...

Judit, sárgulok, látszik????

Lukinyuszi, én is rendeltem volna... És sütit is!:)

Ninca80, nagyon köszönöm, kedves vagy. :)

Dortimcsi, mindjárt megyek!:)

Csibe, nálam még nagyobb sóhaj...:)

Felhőlány, tényleg annyira sűrű volt, de a benne lévő sajt adagja se volt semmi...:)

Renata, akkor nem lehet, hogy pótolni kell?

Delish, a leves után én csak aludni akartam volna...:)))) De legközelebb...:)))

Csongi, legközelebb előre szólni fogok!:)))

csongi írta...

Rendben, megbeszéltük. Addig is elkészítem leírásod alapján a levest.

szepyke írta...

OK!:)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...