2010. január 13., szerda

Londonban ma esett a hóóóóóóóóóóóóóóó


Csak azért töltöttem fel ezeket a képeket már ma, hogy szenya módon idegesítsem azt a kedves kommentelőt, aki szerint, bár ezt nem írta le, meg persze, névtelenül (próbált) kommentelni, szóval, aki szerint én nem is vagyok Londonban. Ezen hozzászólás megtalálható ITT. Meg eleve sok vagyok, (soha nem állítottam az ellenkezőjét, sőt le is írtam már, hogy az vagyok, milyen meglepetés!) meg idegesítő, meg beteg. Így van, igazad van! Sok vagyok.

Sokat beszélek, sokat írok. Rengeteg pocsék képet töltök fel. Ez mind igaz. Rengeteget ülök a gép előtt, főleg, mert még a munkám is hozzá köt, sőt, bár én itt (London), de képzeld, ma is dolgoztam, és ma is a számítógép segítségével. Jaj, azt meg el is felejtettem mondani, hogy van olyan, ha nem ismernéd ezt a dolgot, hogy az ember beteszi a laptopot egy táskába és viszi magával... És, ha viszi magával, tud rajta írni, Internetezni, akár külföldről is! Sőt, olyan is van, ha ez nem lenne elég, hogy az ember körül vannak olyanok, akik magyar billentyűzettel használják a saját gépüket is, így ha a repülő nem hozta volna a saját laptopját az emberrel együtt, akkor használhatná másét is...

Nah, hogy mik vannak... Jaj, és még valami! Ha ebből akár egy mozzanat nem tetszik, nem muszáj olvasni. Egyszerűen lépj ki, vagy ne is lépj be ide, és nem leszek sok... Nah, milyen az ötlet?

De ha már feltöltöttem a képeket, akkor mesélek is, pont azért, hogy sok legyek, miért másért.

Ma reggelre Londonra megint hótakaró borult.

Éjszaka esett, de reggel (délelőtt) is folytatta. Nem volt gond, legalábbis a városban nem volt gond ebből. Közlekedtek a buszok, így nyakamba vehettem a várost. Egy gond volt csupán, hogy az emeletes buszok olyan párásak voltak, hogy bár érdemes lett volna, nem lehetett róluk fényképezni sajnos.

Mindegy. Jöjjenek a képek.

Egy pici park, ami hó alá került:


Szegény virágot meglepte a hó. Tegnap még azért sajnáltam szegényt, hogy megbolondult az időjárásban, mert januárban virágozni, nagy hülyeség a részéről. Mára meg azért sajnáltam szegényt, mert nem láthatta, amit én, hogy milyen szépen kandikál ki a hó alól, azzal a gyönyörű rózsaszín színével.


Ahogy fényképeztem, a hátam mögül hallottam, hogy valaki felém kiabál, miszerint, Őt fotózzam, neki sokkal szebb az arca... Hát lefényképeztem. Nem is értem, hogy miért nem vigyorog a képen, mert mindketten annyira vigyorogtunk, hogy ez hogy nem látszik, nem értem. Én kb úgy néztem ki mint egy eszkimó, azaz szó szerint úgy be voltam öltözve, mint egy eszkimó, Ő meg ült a letekert ablaknál és vigyorgott, mint a vadalma. Annyira vigyorogtam, hogy másodpercek teltek el, mire le tudtam fényképezni, mert mindig beleröhögtem a képbe, és az homályos lett... Imádom az itteni embereket! Itt még a taxisokat is!


Nah, és akkor itt a buszból fényképezett kép. Ennyire párás az üveg belülről sajnos. Szó szerint folyik a víz róla, és a képből egy nagy homályt csinál...



Bementem a parkba, hogy megetessem a mókusokat. Készültem erre, vittem magammal csokis croissant, mert azt múltkor nagyon szerették. Nem mondom, hogy kimondottan mókus kaja, de ezek szegények szerintem még soha nem láttak ennyi havat, mint idén télen, tehát megesznek mindent, amit találnak, akkor már inkább egy kis croissant, mint mást...


Ücsörögtem a padon. Ciccegtem, csicseregtem, zümmögtem a mókusoknak, de azok nem voltak sehol. Már majdnem ráfagytam a padra, amikor megérkezett egy idős pár. Ahogy elmentek előttem a néni vigyorgott. Gondoltam, nah, ez is hülyének néz, hogy itt ülök a mínuszban, és eszem a padon. Aztán megálltak egy padnál és elkezdtek kenyeret szétdobálni a hóban.



Egy-két perc eltelt, sehol senki nem jelentkezett...



Csak vártak. Ők nem csittegtek, nem cuppogtak, csak vártak...



Aztán a bácsi kinyitott egy konzervet és az egyik kenyérre tette a tartalmát...



És csak vártak. Nem telt el újabb perc, és hírtelen rengeteg galamb jelent meg. Még eszembe is jutott, hogy itt nincsenek macskás hölgyek, itt galambos, meg mókusos hölgyek vannak...



Ezek a galambok valahogy nagyobbak, mint, amik nálunk vannak. Percek alatt megettek mindent. De mókus még mindig sehol nem volt...


Mókus sehol, én már majdnem ráfagytam a padra. Hogy ne fagyjak meg, és ne fázzak meg a vízes padon ülve, a buszhoz indultam... A park teljesen üres volt szinte...



Itt egyébként síremlékek is vannak a fák között. És hó, és hó, és hóóóóóóóóóó





Itt ülhetnénk órákat, ha nem lenne ennyire hideg. Csodálkozom, hogy néhány kistrikós londoni, miért nem ül a padokon. Mondjuk, tiszta víz lenne a rövidnadrágjuk, talán azért nem...



Mondtam már, hogy szeret engem ez a város? Már majdnem a kijáratnál voltam, amikor az egyik ágon, tőlem egy méterre mit láttam???



Igen, egy móóóóóóóókus! Nem engedett el úgy a park, hogy ne teljesüljön, amit akartam, amiért jöttem. Mókust akartam fényképezni hóban. Látni szeretném, hogy jól vannak, hogy az ősz óta nem fagytak meg. És igen. Jól vannak. Nem fagytak meg. Legalábbis ez a példány nagyon jól van. Rohangált a fán, egy pillanat alatt eltűnt a fejem fölött.




Ott a farka! Illetve ott van az egész, csak nehezen kivehető az ágaktól.

Apukám szerint ezek a szürke mókusok felelősek a vörös mókus kipusztulásáért. Ezt nem tudom. Próbáltam megkérdezni tőle, hogy mit gondol erről, de nem állt velem szóba. (Mármint a mókus, apukám még beszél velem.) Egyszerűen felrohant a fára, be a borostyánok közé...

Majd legközelebb megpróbálom megtudni, hogy igaz e, amit az apukám mondott, vagy mókusnak más erről a véleménye...



Névtelen, remélem, nem olvastad végig, ha igen, most lépj ki, mielőtt kommentelnél!

28 megjegyzés:

Névtelen írta...

Én nem a névtelen kommentelő vagyok, akár az IP címem is ellenőrizhető, és vállalom, de én sem értem ha valaki elmegy egy másik országba, miért internetezéssel tölti az idejét. Nem neveznélek betegnek, mert nem személyeskedem, és rendszeresen olvasom a blogodat, de meglepett, hogy ma is itt találtalak nem is egyszer.
Azért ennyire függő senki nem lehet. :) Inkább pihenj, és járd be Londont, nekem 1 hét tömény bóklászás is kevés volt, annyi minden van.
Üdv, Móni

L.Krisztina írta...

Hát szia te nettfüggő:)) Tudom ám én hogy a képeket is retusáltad, valld csak be nyugodtan:) persze itthon nem esik Londonban meg igen , tényleg itthonról összegyűjtötted a maradék hópihéket,és kivitted!

Hát azok a mókusok nagyon aranyosak:) Érezd jól magad:D!!!!!!!!!

judit.6 írta...

Tuti szőke vagyok, de én ezt nagyon nem értem! Miért olvassa valaki rendszeresen a blogodat, ha: soknak tart, betegnek, meg mittomén... ÉN is netfüggő vagyok, s tuti anyaralás kellős közepén is bejelentkeznék a tengerpartról. Névtelenek: tudjátok, laptop, mobilinternet, anyámtyúkja... mert AKKOR igazán van ideje rá az embernek. Szóval ÉN köszönöm az élménybeszámolót, örültem a mókusnak, a hónak, a kis rózsaszín fagyos (lüke) virágnak...

Hanczur írta...

Kedves Szepyke!

A Napmátkám szorgalmasan olvassa fel nekem a posztjaid javát, és ő is megemlítette már a kivételes szorgalmad.
A mókusok pedig tényleg szépek.
Kérlek add át nekik az üdvözletem, és az egerekét is.

BÚÉK
Hanczur

trinity írta...

Szepykém,
többen vagyunk, akik szeretünk:)) Ez a lényeg, nem???

Nina írta...

Szió :)
Elolvastam azt a bizonyos bejegyzésed és a Névtelenkedő kommentjeit, hát.... Nagy az Isten állatkertje, és az a fránya kerítés is alacsony... Ne törődj az ilyenekkel :) Én nem régóta olvaslak, de nagyonis bejön a stílusod, és tetszik, hogy sokat írsz és jól fogalmazol!

A fotók csodálatosak, olyan jó télen havas képeket látni!
Budapesten most nincs hó :(

Szép napokat Londonban!
Nina

Chef Viki írta...

Jaaaaaaaaaaaj, de helyes :-)))

A vagány bácsi a letekert ablakkal, nagyon lezser! Meg az idős pár a parkban! Meg a mókuska!


Én is akaroooooooooooooom :-DDD

Még mindig randa irigy dög smiley :-)))

Felhőlány írta...

Még a HÓFELELŐS is olvasta a bejegyzéseidet.... :) Oda szállítja a havat, ahol éppen vagy! :)) Érezd jól magad!;o))

Ági, aki főz írta...

Jelentem, engem is kihozott a sodromból ez a bejegyzés! Mert én is ott akarok lenni! Irigy-irigy!

lekvároskukta írta...

Nagyon aranyos a mókuska :)))
Jó Londonozást :)

szepyke írta...

Móni, de lehet. Én ennyire függő vagyok. Itt nézem meg a híreket, inkább, mint a tévében, megnézem a banki dolgaimat, a munkámhoz az e-maileket. Nem véletlenül van velem a gép mindig. És így vagyok beállítva.
Amit írtál, hogy meglepett a dolog, hogy itt találtál, azzal kapcsolatban csak ennyit: reggel a sirályokra ébredtem, és a havazásra. Rögtön csináltam pár képet az ablakból, letöltöttem, megírtam mindenkinek, aki írt éjszaka, vagy reggel, hogy jól vagyok, és elküldtem a képeket. Közben megnéztem az e-maileimet, megírtam néhány kommentet. Beszéltem a munkahelyemmel telefonon és skype-on, majd elindultam vásárolni. Felvettem egy olyan cipőt, ami úgy szorított, hogy a buszmegállóban állva azon gondolkodtam, vissza kellene menni levenni, mert már olyan volt, mint a satu. Otthon nem hordom, kifejezetten havas, vízes időre vettem, anno a kutyasétáltatáshoz, és nem volt a lábamon 10 éve. De elindultam, és mivel a tegnapi napon vásárolni akartam, végig is jártam benne négy áruházat, majd elmentem bevásárolni, végig fényképeztem mindent, majd hazafelé beültem egy parkba, ezeket a képeket láthatod ebben a posztban, majd kínkeservesen hazamásztam, levettem a cipőmet és két óráig csak úgy ültem, mert úgy fájt még a lábam, hogy nem tudom elmondani. Ma a cipőt kidobom, és ma másikban indulok neki. Tegnap akartam venni egy másikat, de nem találtam olyat, ami árban, és kinézetben is megfelelő lett volna. Délután ahogy géphez ültem, megkaptam, hogy beteg vagyok. Igen, az. Én is érzem. A tegnapi napon betervezetten ennyi dolgom volt, mert nem azért jöttem, hogy szétgyalogoljam magam, hanem, hogy jól érezem magam, amibe nekem bőven belefér, hogy időnként gép előtt legyek. Most egyébként még kb három órát vagyok, aztán nyakamba veszem a várost, és csak este jövök. És félre ne értsd, tudom, hogy nem oktattál ki, nem is miattad írtam, csak magyarázatként, bár nem tudom, hogy minek magyarázok meg valamit, amihez senkinek semmi köze.De ezen nehogy megsértődj, ez általános megállapítás volt, nem ellened irányul!


Krisztina, naná, hogy az!:) Mára elolvadt a hó. Áldom az eget,hogy tegnap képes voltam beülni egy parkba, lfeényképezni a havat, mert ma már nem tehetném meg...

Judit6, pontosan így van, ahogy írtad!:)Köszönöm, nagyon kedves vagy!:)

Hanczur, üdvözöllek nálam!:) Nagyon kedves,amit írtál, köszönöm, és igyekszem a mókust ismételten felkeresni, ha nem lenne minden tiszta víz, mert sajnos ma esik, és ahogy láttam, elolvasztotta a havat, tehát, még ücsörögnék egy kicsit a padon a parkban. Egérkékkel kapcsolatban pedig itt elég sűrűn látott állatok, mondjuk, hála az égnek, itt nincs, mert tudod, én iszonyatosan félek minden példányuktól... De Londonban kiirthatatlanok, a patkányokkal együtt... Mondjuk, hála az égnek, én még nem láttam, de remélem nem is fogok!:)))

Trinty, de ez. És az, hogy reggel láttama királynő lovasait, itt mentek el az ablak alatt, de annyira kába voltam, hogy mire megértettem, hogy mi ez a zaj, már csak a lovak fenekét tudtam lefényképezni...:))) Pedig rajta vagyok a dolgon, de soha nem szólnak előre, hogy jönnek, és mindig máskor, úgyhogy nem tudom, hogy hogy lesz ebből normális fénykép!:)))

szepyke írta...

Nina, nagyon kedves vagy, köszönöm! Engem szeret ez a város, mert amikor szeptemberben itt voltam, végig sütött, még a hírekben is benne volt (nah, nem én), hogy régen volt, hogy ilyen sokáig egyszer sem esett az eső. Most megadta nekem a lehetőséget, hogy havasan, hó alatt lássam a várost. Ami nagy szó, mert itt igen ritkán esik. Jó, ezen a télen kapnak belőle rendesen, de ez egyáltalán nem megszokott. Szóval, szeret engem London, én meg szeretem őt! És erről bőven fogok írni is!:)))

Viki, a pár a parkban.Annyira helyesek voltak. És látszott, hogy ez megszokott, mert olyan nyugodtan csinálták az egészet. Megjöttek, kenyér szétdobál, kaja kitesz és vár. Olyan meghitt volt az egész. Tényleg. És ehhez a hóóóóóó. Sajnálom, hogy nem lehetsz itt, és elefánttal kapcsolatban, állítólag visszahozzák majd!:)))

Felhőlány, köszönöm, azt teszem!:))) És igen, tudja mindenki a dolgát.

Ági, szerintem nekem is lesznek majd irigy pillanataim, ha Te utazol! De megértem, hogy most az vagy. Én is az vagyok magamra!:)))

Lekvároskukta, rajta vagyok, köszönöm!:)))

L.Krisztina írta...

Szepy te hihetetlen rendes vagy én magasról lesz.. volna ezeket az írásokat, de tényleg, te meg válaszoltál is:D!!!
Na várom már azt a kávézást:D!!!!

Macus írta...

Szepyke!
Ne foglalkozzál a barmokkal! Kár agysejtet,időt pazarolni rájuk.
Addig is csinálj inkább pár képet!
London ... istenem, soha nem voltam ott, de gyerekkorom óta szeretném látni "élőben". nem úgy néz ki, hogy mostanában sikerülne. Te hoztad el a múltkor is, most is nekem.Köszönöm!

Névtelen írta...

Szia Szepyke!
Először kommentelek a blogodba, és igenis kérjük szépen a londoni bejelentkezéseket a gyönyörű beszámolókkal és fotókkal mókusokról, idős párról, hóról, hangulatokról, érzésekről! Imádtam olvasni a tegnapit, kicsit én is ott voltam a havas parkban (oda vagyok a hóért) és baromira irigy vagyok én is, hogy nem lehetek ott! Ez után a rövid mondat után további kellemes kint tartózkodást kívánok, élvezd helyettünk is!
Üdv',
Nóra (aki 3 napja e-mailben vanília-projectet kezdeményezett veled)

szepyke írta...

Krisztina, most indulok, csak azért írok, hogy mostantól kb fél óráig erősen összpontosíts és akkor ott leszel velem a Starbucksban a habos csodám mellett..:)))))

Macus, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen! És hozok mindent, most erősen ráálltam a használati cikkek fényképezésére, a mi mennyibe kerül itt cuccokra... meg fogtok lepődni!

Nóra!:) Szia itt is!:)
A hó mára az eső áldozata lett, tehát időben mentem fényképezni. A mókusokat megyek még megetetni, de akkor már pisztáciát viszek nekik, mert az ősszel azért majdnem felmásztak az ölembe. Most szegények még kajásabbak lehetnek...:)

lekvároskukta írta...

Fúúú, az jó lenne, már, ha felmásznának az öledbe :)))
És mi a helyzet a kinyújtott marcipánnal? Gondolom hozol haza :)))

andrea írta...

hát én majdnem annyira örülök, hogy újra Londonban vagy, mintha én lennék ott!!!!

marcsi írta...

Szepyke!
Szeretünk-szeretünk, jók a képek, aranyosak a mókusok. És maradj net.függő igy legalább mi is látjuk a havas Londont,várjuk a további beszámolót. Pusszantalak és érezd jól Magad!!!

Fini írta...

Kedves Szepyke!

Ha van időm mindig benézek a blogodba, érdeklődve, hogy hátha van fent ismét valami érdekes történet, recept, kép. :)
Akik rossz véleménnyel vannak rólad, azokat nagyon sajnálom, hogy ennyi idejük van...Kár, hogy ezek nem tudnak közösen örülni...

Jó pihenést, további sok bejegyzést kívánok:))

mandy tarragon írta...

Kész. Netezik. Esik a hó. Mókusok. London... IRiiiiiiiiiiiiiiiiiiigy :D

Andi/cuki írta...

Kedves Névtelen Móni!
Ha valaki elmegy egy országba és megoszt velünk dolgokat,azért teszi,mert mi IMÁDJUK ezért.
De Te ezt nem értheted.

Szepyke,isteniek ezek a havas képek
Annyira gyönyörűszép,tényleg mintha mi is ott lennénk!Valami 3D-s szemüveg kéne a gépemhez:-))
Az az idős pár és a mókus,tisztára mesebeli.:-))
Remélem vettél valami strapabíróbb cipőt!:-)))Esetleg pirosat?.))

szepyke írta...

Lekvároskukta, tavaly majd betojtam tőlük... Van egy csomó film, hogy hogy etetjük őket, de nem tudom feltölteni, de mjad valahogy megpróbálom.

Andrea, köszönöm!:)


Marcsi, mára elolvadt a hó.:(
De köszönöm, amit írtál!:)

Fini, nagyon kedves vagy, köszönöm szépen, és gyere máskor is!:)
"Hozom" Londont, ahogy tudom!:)))

Mandy, ne legyél az!:)))

Andi, nem Móni írta az első hozzászólást ezügyben, hanem egy névtelen kommentelő. De köszönöm, amit írtál, csak ne Mónit bántsuk!

szepyke írta...

Andi, nem vettem. Még októberben hagytam itt egy párat, ma abban voltam. Mondjuk, ma annyit gyalogoltunk, hogy szerintem mindegy volt, hogy mi van a lábamon, ma nagyon elfáradtam, elfáradtunk...:)

Névtelen írta...

Szepyke, ugye nem mondod komolyan, hogy ezeket az isteni havas képeket is a telefonoddal csináltad?
További élvezetes "kinntlétet" kívánok és várjuk a képeket, beszámolókat.
Hah, azok a macaronok!
Nóri

Moha írta...

Én is csatlakozom Macushoz, csak vágyom Londont látni egyelőre, így én nagyon örülök neki,hogy tőled teljes útikönyvet kapunk róla!
Szeretem ahogy írsz, én a fiamnak szoktam felolvasni, jókat nevetünk rajta együtt.
Akit ez untat ne jöjjön erre....
A mókus csuda aranyos, remélem sikerül még fotóznod őket.

Krisztina írta...

szia,

én szeretem ahogy írsz és amennyit,én is net függő vok, jó téged olvasni,

üdv

szepyke írta...

Nóri, nem ezeket fényképezőgéppel. És nem írtam, de kb hárman voltunk fényképezni a parkban. Ott kerülgettük egymást..:)))

Moha, köszönöm szépen!:)))

Krisztina, nagyon köszönöm!:)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...