2010. január 21., csütörtök

Ez a nap más, mint a többi...


Hát, ez is eljött. Már megint indulok, már megint itt hagyom Londont. Rengeteg dolgunk volt, így korán kellett ébredni, de mivel eleve későn is kerültünk esténként ágyba, hullaként ébredtem szinte minden reggel. Vagy a sirályok vinnyogására, vagy az ablak alatt elvonuló lovak patazajára ébredtem, majd szorosan ezután már a kezemben kávéval kornyadoztam a kanapén...

A reggeli rutin alakulása minden reggel szinte ugyanaz volt, miszerint:

  • fél literes bögrével kanapén való elhelyezkedés (kávé+tej vegyespárossal megtöltve)
  • ámítógép (laptop) bekapcsolása
  • e-mailek megválaszolása
  • magyarázkodás a blogon, hogy miért is szeretem Londont
  • hírek megtekintése, főzős műsor keresése (általában sikertelenül)
Majd elindult a nap, és lassan a nyakamba vettem, vettük a várost.

De ez a nap máshogy indult. Nem volt idő otthon kókadozni a kanapén, így a sarki Starbucksban (tudom, tudom, sznob vagyok! ha-ha!) az ablakban ülve fogyasztottam el a kávémat, persze kb másfél kiló tejszínhabbal...



Aztán megjelent egy hatalmas fekete autó, amivel elraboltak, és nem engedtek el többet Londonból. Jah, nem, nem ez jön...


Autó tovább, mi meg lassan indulunk. Még be kell szerezni egy-két dolgot mielőtt végleg berámolok abba a csodálatos lakk bőröndömbe...

A beszerzés hamar megy, a boltban azért megint fényképezek, lassan az őrületbe kergetve a körülöttem lévőket. Van már fényképem parkokról, ételekről, házakról, temérdek mennyiségű moháról, süteményekről, lovakról, madarakról, mindenről. Nagy toleranciával vannak felém, mert már lassan ott tartok, hogy le sem teszem a gépet, illetve, gép a nyakamban, telefon némára állítva, vaku kikapcsolásával a kezemben, és fényképezek, fényképezek, fényképezek...
Most is jön még pár kép, csak úgy érdekességként...


Az első, amit meg akarok mutatni, az a bizonyos paszternák. Kisebb, tömzsibb, mint a fehérrépa. Remek zöldség! Sütőben sütve, köretként ettem, de nagyon megszerettem! Édes íze, krémessé sült állaga, mesés köret! Meg is fogadtam, ha tehetem, itthon is beszerzem! Ezek nem a legszebb példányok, nem is értem, hogy gondolják, hogy ilyesmit kitesznek... Nahát, már!:)


Tej, ami olyan sűrű a maga 5,7-es zsírtartalmával, hogy ahogy megdöntöm a flakont, alig indul el benne a folyadék. Ára 1,05, azaz kb 320,- Ft...


Még alig múlt el a karácsony, már mindenhol pirosba borulva a Valentin napra készülnek, de már a húsvéti csokik is kint vannak a polcon, jah és már le is árazták őket...
Hiába, szar egy hely ez, nah... Itt aztán a kereskedők nem keresik a vevők kedvét, de nem ám! (Nálunk is pont így áraznak le mindent, ugye? Még három hónap van addig, de ha most megveszed, a feléért megkapod... Nálunk ez valahogy úgy zajlik, hogy eltelt az ünnep, majd két nappal utána megveheted -10%-al olcsóbban... Szinte ugyanaz. Szinte!)



Már otthon vagyunk. Megkezdtük a bepakolást. Bőrönd 23 kiló lehet. Rövid, de tartalmas pakolászás után már minden benne van, de a bőröndmérleg nem mér tovább 23 kilónál, és sajnos, bőrönd lemérésekor kiakad... Nah, kezdődik... Megint túlsúlyt kell vennem??? Nem, nem, mert erre a súlyra, most 10%-ot még "ráengednek", bár nem tudjuk, hogy mennyi az annyi, mert mérleg nem mutatja, bízunk benne, hogy benne vagyunk a keretben... Illetve, segít a pakolászásban, hogy egy darab kézitáska, és egy db laptop táskát is vihetek, csak a két kézben vitt táska összesen nem lehet több 10 kilónál... Kézitáska lemér, 7 kiló... Pfff... Laptop táskája maga 2 kiló és még van egy laptop, illetve némi szorosan hozzá tartozó izé, összesen kb 12 kilót nyomnak. Ok, de hátha nem mérik le, nem szokták, bízzunk a szerencsében.

Hát, bízzunk! Elindulunk. Emeletről bőrönd, mint Micimackó távozik, azaz minden lépcsőfokon koppan egyet, mert én ugyan meg nem emelem... Még jó, hogy gurul, így húzom a metróig, de próbált már valaki 25 kilós bőröndöt húzni??? Durván rángat, és az sem segít, hogy a "kézitáskának" álcázott hatalmas szatyor kb még 7 kilójával nehezedik rá. Szó szerint küzdök vele. Metróba hála az égnek már mozgólépcső visz le, bár egy-két elvetemült megpróbál elmenni mellettem, de mivel bőröndöt nem tudom megmozdítani, és ők se nagyon, így hatalmas sor támad egy pár pillanat alatt mögöttem. Megint elmondom az orrom alatt, hogy rohangáljatok csak, a Moszkva tér kellene nektek, nah, onnan rohanjatok fel a mozgólépcsőn, abból a metróból!

Metróból kiszállva megkeressük a vonatot, amivel a repteret megközelítjük. Az online check-in nagy előnye, hogy ráérünk a gép indulása előtt egy órával megérkezni a reptérre, hiszen a helyem már megvan, jó hátulra foglaltam, hogy lássam, ha letörik a szárny. Jó, ez vicc, azért szeretek a szárny mögött ülni, mert érdekes, ahogy fékez a gép, meg igazából nem tudom, hogy miért, de valahogy a gép hátuljában szeretek ülni és kész. És természetesen ablaknál. Az online check-in intézése közben kisebb hisztit vágtam le, miszerint, miért nincs több sor a gépben, mert ez olyan kevésnek látszik. Kicsit zúgolódtam, majd befoglaltam az utolsó sort, természetesen ablak mellett.
Tehát, mivel helyem már van, ráérek kiérni a reptérre. Hát, igen. Csak azt nem számoljuk bele a dologba, hogy némi vonatjeggyel történt malőr miatt, lekéstünk két vonatot, és csak a harmadikkal tudunk menni, ami viszont az előző kettővel ellentétben lassú vonat, azaz 45 percig megy az egyébként 30 perces szakaszon. A vonatjegy intézésénél "buktunk" 15 percet, plusz a vonat lassúsága miatt még 15 perc adódik a menetidőnkhöz. Nem beszélünk róla, csak ülünk a vonaton, de szavak nélkül is tudjuk, nagyon necces, hogy kiérünk e a reptérre a check-in zárása előtt, illetve, a bőrönd utolsó felvételének időpontja előtt. Vonat megérkezik, de még terminált kell váltanunk... Rohanás, bőrönd, szatyrok rángatása. Szó szerint loholunk. A check-in előtt senki, csak a pasi ül a pultban. Bőrönd lemér, kicsivel több, mint 25 kiló. Úgy csinálunk, mintha nem látnánk, és Ő is kedvesen figyelmen kívül hagyja, hogy nah, igen, a határt súroljuk...

Majd jön a kérdés, egyéb táska? Megemelem nejlonzacskót. Mint Toldi Miklós a husángot, úgy emelem meg a hét kilós szatyrot és tartom a szeme előtt. Furcsán néz, gondolom, nem szokta meg, hogy alaktalan, megtépett nejlonokkal érkezzenek az utazók, főleg egy fekete lakk bőrönd mellé nem passzol a dolog. Furcsán néz. Még mindig furcsán néz, nekem már remeg a kezem, majd leengedem és megmutatom a csodaszép laptop táskát, biztosítva afelől, hogy a nejlon csak egy tévedés, van nekem rendes táskám, csak most így ébredt, hogy nejlonzacskó kinézete van.

Pillanatokig tartó hezitálása alatt én éveket öregedtem, mert ha most nagyon szórakozik, még tényleg lekésem a gépet, illetve nem, nem akarom leküldeni nejlonzacskót a csomagtérbe, mert soha nem kapom vissza, ugyanis darabokra fog esni, és bukom a benne lévő nagyon, ismétlem nagyon fontos dolgokat, mint bagel, fahéjas, mazsolás bagel (ebben megeszem a mazsolát, mert ez nagyon jó és valahogy nem érződik úgy ki az íze, mint másban) valaki által a zacskóba csempészett napos retek (most komolyan beletetted, én meg elhoztam???) karácsonyi pudingok, (amiket a nagymamámnak hoztam ajándékba, illetve anyukámnak, mert utóbbi azt írta egyik reggelre, hogy azt még nem evett, és hiába mondtam neki, hogy örüljön neki, mert nagyon gáz valami, csak hajtotta, hogy még soha, így muszáj voltam venni neki is). Tehát, nem, nem mehet le a csomagtérbe, ezért próbálom mosollyal elütni az arcára kiülő döbbenetet. Működik!

Elenged!

Jön a csomagellenőrzés. Kabát le, kardigán le, sál le. Majd felszólításra megválok a cipőmtől is, és ott állok mezítláb, leizzadva a huzatban a kövön. Remélem, hogy most fogok megfázni, mert az most hú, de nagyon hiányozna. Előttem kettővel a nagyhajú srácot hatodszor küldik vissza, mert valami vinnyog rajta, én meg állok zokniban, és kezdem azt hinni, hogy ez valami kandikamera...
De nem. Végre megoldódik, de már nem tudom, hogy hogy a dolog, majd én átsétálok, de a cipőm sehol... Jah, hogy az már percek óta ott vár a futószalag végén? Jah...

Cipő fel, zacskó összesöprése, laptop elpakolása, felöltözés és rohanás, mert már beszállítás van a gépnél. Anyám, milyen messze tették a gépet, a fél reptéren át kell vágni...

Rohanás, mozgójárdán, vagy min, rohanás, kanyargás, keringés, rohanás, majd vörös fejjel és majdnem szétesett nejlonnal megérkezés. Beszállókártya átnyújtása, de előtte a szétesett nejlon kabáttal történő elrejtése, kézben megtartása, mosolygás...

Hölgyike visszamosolyog, beenged, majd szatyor lepakolása és szétszedése, azaz kettőbe pakolása, mert innen már nem gond, ha nem kettő, hanem három táskám van, itt már nem fognak szólni miatta....

Két perc ücsörgés után felismerem az előttem ülőket, hmmm, hírességek is lesznek a gépen, nah, akkor hol a telefon, fényképezzünk!:) (valaki felismeri, hogy kik Ők?)



Egy "metrószexuálisnál többnek látszó fiatalember" ordítva telefonálásának végighallgatása. Teszi ezt magyarul, és úgy, hogy minden szót tisztán értenek, még az egy emelettel lejjebb lévő gépnél is. Gépbe beszállás, először a hátsó "részt" hívják. Fiatalember megjelenése, majd rövid, mosolygás közepette való elutasítása, miszerint kis türelem, először a hátul ülök szállnak be...

Például az olyanok, mint én. Megközelítem a folyóson a gépet, majd ahogy haladok hátra, észlelem, hogy konkrétan majdnem a wc-be foglaltam, ugyanis az ülőhelyem mögött már csak az van. Ezt természetesen meg is jegyzem, miszerint: ÁÁÁ, látom, sikerült majdnem a wc-be foglalnom, király!

Leülök, bekötődöm, és arccal az ablak felé fordulva várom a csodát, amit felszállásnak, repülésnek hívnak. Meg is történik, és megint nagyon jóóóóóóóóóóóóó repülni, felszállni meg pláne az!

Megkapjuk a szendvicsünket, választhatunk a narancslé és a víz között, bor nincs, ezt a sztrájkoló földi személyzetre fogják, bár, ez engem úgysem érdekel, majd jön a kávé és a tea.

Metrószexuálisnál többnek látszó fiatalember az út alatt kb hatszor látogatja meg a toalettet. Minden alkalommal észrevétlenségre egyáltalán nem törekvően vihorászik, beszélget, hangoskodik. Ebben csak az a furcsa, hogy egyedül jött...

Hihetetlen gyorsan repülhetünk, mert bár "eseménytelen" repülés után már meg is kezdjük a felkészülést a leszálláshoz. Jáááááááj, ez is milyen jó. Imádom.

Bár a gép Ferihegy 2-re érkezik, és a légitársaság úgymond saját repterére, mégis busszal visznek be minket, nekem úgy tűnik, hogy vagy két kilométert buszozunk, de hogy miért, ki tudja? Útlevélellenőrzés, és már várjuk a csomagokat...

Este 10 óra lehet, és itthon vagyok, pedig egy pár órája még ültem egy ablakban és ittam a habos kávémat karamellel...

Bőrönd az elsők között érkezik, ez az előnye a későn érkezésnek, így lesznek az utolsókból az elsők...

Bőröndöt felnyalábolom, majd a kijárat felé indulok. Vigyorgó arcok fogadnak, és én is vigyorgok, bár nem kicsit sajnálom, amit ott hagytam egy pár órával ezelőtt...


De semmi baj, megyek még! És bár ez sokakat idegesít, valószínűleg ugyanúgy el leszek ájulva mindentől, mint most.

Most elég is ennyi: London? Szeretem!


16 megjegyzés:

Gina írta...

Gondolom te nem szórakoztál olyan jól,mint én az olvasás közben.Elképzeltem,hogy ráncigálod a bőröndöt :)

Andi/cuki írta...

Ernyei Béla ül ott,újdonsült feleségével?:-))
Jaaaj Szepyke,annyira érezhető,hogy milyen nehéz a szíved....

dortimcsi írta...

A bőröndös sztorid eszembe juttatta azt, amikor Szalonikibe igyekeztem...kissé kalandos úton:) Több hónapra mentem, így a kézi poggyász+ bőrönd 36-37 kg-t nyomott...Ezzel addig semmi gond nem volt, amíg apu kocsija vitte Ferihegyre és Apu a csomagfeladást is elintézte...De az athéni érkezéskor már nekem kellett egyedül küzdenem ,(ja igen, spórolós egyetemista ötlete, a közvetlen Malév járat helyett, fapadossal Athénbe, majd vonattal Szalonikibe...meg ahogy Móricka elképzelte:D ). Az athéni érkezés is 3 órával később van mint terveztem....a fapadosok késése:)
Csomagok felmarkolása, info pult keresése: hol a metroállomás amivel bejutok a vasútállomásra. Válasz: azt most ne keressem, mert a vasutasok sztrájkolnak.. Jó de akkor mégis mit csináljak este 10 óra után, hogy jutok el Szalonikibe? Jó esetembe elérem az utolsó, éjféli buszt...Jó eset van, bár szinte már csak rám vár a busz. Reggel 1/4 7-re már Szalonikiben is vagyok. Mi a legnagyobb hátránya , ha az ember egyedül utazik???A csomagot viheti mindenhova magával, persze a WC-re is. Ami hol van? naná, hogy az alagsorban. Meredek lépcső, hullafáradt én, ( a buszon nem igazán tudtam aludni..) és persze mozgólépcső nuku...
Taxifogás, rövid értetlenkedés után a taxis részéről, majd a címre szállítás... Megérkezés a koliba, ahol ilyen hajnali órán nincs ügyintézés, így egy használaton kívüli asztalon ülök, fekszem (szék nincs, csak festékszag , mert a felújítás még tart..).
Szóval így kezdődött életem egyik legjobb időszaka:)
A képen meg Ernyei Béla és felesége van, ha sejtéseim helyesek:)

christaylor írta...

Húú, hát jó kalandos egy elindulás volt ez. Röhögtem végig rajta, de nagyon! Már bocs. :)
És ha az tényleg Ernyey, akkor pláne húúú, mert még én is felismertem. :)

christaylor írta...

jaj, még annyi, hogy ez a "metroszexuálisnál többnek látszó", ez így nagyon jó. :) fogom használni én is a rövidebb megnevezés helyett.

marcsi írta...

Szepyke!
Most is nagyon jól éreztem magam London-országban. Megyek Veled legközelebb is.Pusszantalak.

sedith írta...

A paszternák valóban klassz zöldség, én rengeteget használom sülve-főve-nyersen (salátákba), tényleg egyedi ízt ad az ételeknek.

lekvároskukta írta...

Szepy, nagyon jól szórakoztam, köszi :))))
...és a képeket, meg a részletes beszámolókat is, de ez az elutazásos poszt...baromi jó volt :)))))
(Tök jók azok a húsvéti csokik)

Chef Viki írta...

Rommá röhögtem magam :-DDD

Tetszett a metafora az elején: hullaként keltem fel :-))) Széééééééép!

S elképzeltelek, ahogy pehelysúlyúként próbálod tartani a dögnehéz zacskót a pasinak :-))

Basszus, nekem meg szemüveget kell cserélnem! Még ki is nagyítottam a képet... Nemhogy Ernyey Bélát nem ismertem fel rajta, de én úgy láttam, hogy egy "néfrizurás" (dájerolt) középkorú nő valszeg a lányával, és nyilván a lány a celeb, de azt se ismertem :-)))) Itt kérek elnézést Ernyey úrtól :-))

Karulino írta...

Viki! Én sem ismertem fel! Bocsi.

Viszont a leírás.... Mintha szemmel követtem volna végig a napodat. Irigyellek a londoni tartózkodásod miatt.

szepyke írta...

Gina, én ilyenkor olyan felfokozott idegállapotban vagyok, hogy az adrenalin folyik ki a fülement... Csak később érzékelem az egészet, már a gépen ülve nyugszom csak meg, bár onnan meg kezdődik a "minek megyek haza, jöjjön ide a haza!" kérdés feldolgozása...:))

Andi/cuki, igen, Ő az, és a felesége. Kedves, egyáltalán nem feltünösködő pár, akiken látszik a meghittség. Jó volt rájuk nézni!:)
És igen, nehéz a szívem, ez van.:(

Dortimcsi, ez is gyönyörű történet. Nekem is van egy görög rémregényem még a fiatalkoromból...:)))

Christaylor, azért írtam, hogy Ti is szórakozzatok rajta!:))) És használd nyugodtan a "b", vagy az "m" betűs szó helyett!:)))

Marcsi, még jön majd egy csomó kép! Még van vagy 6 bejegyzésnyi írás megírva, képekkel, nem kevés képpel!:)

Sedith, tényleg az, fel is fogom hajtani itthon!:)

Lekvároskukta, köszönöm, kedves vagy!:)))

Viki, szerintem Ernyey úr megbocsát!:)) Dauerolt hajúúúúúú nőnek??? Nahát!:))))
Ernyey úr egy kedves, szolid megjelenésű úriember. És tényleg az. Már láttam élőben máskor is, a képet most sem rontotta el magáról. Egyszer nem lehetett felőle hangos szót hallani, nem akart feltűnni, nem úgy, mint kiabáló pasi, aki annyiszor ment egyedül wc-re mint az egész gépen lévők összesen...

Karulino, már ne, már itthon vagyok!:) De tény, hogy Londonban többször eszembe jutott, hogy micsoda szerencse gyermeke vagyok...:)

Sziranszki írta...

Nagyon klasz volt, mosolygok, mert hangosan nevetni nem merek az irodában! Köszi!

Krisztina írta...

én is bírlka, nagyon jól írsz, gratula, könyvön nem gondolkosz?

Moha írta...

:))))))) Ez jó volt, bár inkább csak nekünk olvasni,neked ott küzdeni az idővel és bőrönddel nem annyira.
Lényeg, hogy épségben hazaértél!

zouzouna írta...

Nagyon szepen koszonom a kellemes perceket (orakat?), igazan elvezetesre sikeredett a virtualis londoni idegenvezetesed! Ugy irsz, hogy tenyleg ugy erzi az ember, mintha ott lenne es latna az egeszet! Gratula!
Eddig vhogy nem nagyon foglalkoztatott London, de az irasaid ota mar repjegyet is neztem, remelem elobb-utobb eljutok en is!

A gorog remregenyre pedig nagyon kivancsi lennek:)
En az atheni repteren szerintem mar sprintbajnok vagyok:) A tulsuly feladasanal pedig meg sosem fizettem, csak be kell vetni az ozikeszemeket, es a joszivu gorog check-in fiucskak mar el is engednek...

szepyke írta...

Sziranszki, pedig biztos meg tudnád magyarázni, hogy mi olyan vicces....:))))

Krisztina, köszönöm, kedves vagy. Úgy érted, hogy a könyvön ülök és gondolkodom??? Jó, vicceltem!:))
Tudom, hogy hogy érted, és már kérdezték ezt, de egyenlőre nem érzem én magam olyan ügyesnek. Itt elirogatok, meg elszórakoztatom magam (meg néha másokat), de ez ennyi szerintem, de azért köszönöm, kedves vagy, hogy ezt írtad!:)

Moha,én ezt ott és akkor annyira nem észleltem...:)))

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...