El szeretném mondani, hogy bár vicces, mégis szomorú. Ha ilyen helyen dolgoznék, ahol emberekkel kell foglalkozni, szerintem már "öngyidepi" lennék... Vagy már a sárga házban "laknék" régen.
Viszont, pontosan tudom, hogy nem magamból kell kiindulnom. Azért mert én tudom kezelni a mikrót (és, ráadásul hogy tudom kezelni, höööö!), vagy be tudom kapcsolni a áááááámítógépet, sőt írni is tudok rajta, meg ilyesmi, attól még anyukám bár kezeli öcsi laptopját, a videóba már fordítva teszi be a kazettát... Tehát, vicces, mert szegény néni nem kicsit érthetetlen, de értem, hogy miért, vagyis, megértem...
Tehát vicces és szomorú is. Ez van.
6 megjegyzés:
Erről jutott eszembe. Olyan 5 éve olvastam a netten. Amerikai a történet.
Telefonáló: Letört a számítógépemen a pohártartó, hol tudják kicserélni?
Szervizes: Úram a gépnek nincs ilyen tartozéka!
T: de igen ott felül ha megnyomok egy gombot kijön a pohártartó!
Sz: röhögve: az a cd vagy dvd helye nem a poháré:))
Másik
T A gép folyamatosan azt írja ki nem látja a nyomtatót, pedig itt mutogatom a monitornak, mit csináljak még, hogy észre vegye?
Sz: talán próbálja bedugni a nyomtató kábeleit:)))
Hát, igen...
Ez olyan, amikor én azt mondtam valakinek, hogy ott van a tálcán...
Válasz: Az asztalnál ettem, hogy lenne a tálcán?
:)))))))))
Óh, boldogult miamanós pályafutásom során legalább egy ilyen hívás naponta volt... :D
Ennél durvábbak meg főleg :D
- A sógorom számát szeretném, ha kapcsolná.
- Jó napot kívánok, melyik településen, milyen néven keressük?
- Hát én azt nem tudom, valahol Kecskemét mellett laknak és Józsi.
(itt következik úgy 20 percnyi vitatkozás, hogy miaz, hogy ilyen hülye vagyok, hogy nem találom meg, aztán csak megszületik a név és a cím)
- Titkos a telefonszámuk, nem tudom sajnos kapcsolni.
- Tudom, hogy titkos, de tessék kapcsolni.
- De nem tudom kapcsolni, mert nincs itt a szám, és a rendszer csak akkor tud kapcsolni, ha nyilvános a szám.
- Ne mondja már nekem, hogy nem tudják a számot, amikor mindig küldik neki a számlát...
(itt további 20 perc, hogy milyen hülye vagyok és gonosz, mert nem is akarok segíteni, mert a *** anyját a Szolgáltatónak/Gyurcsánynak/zsidóknak/náciknak/komcsiknak/akiknek tetszik, mert ez NEM SZOLGÁLTATÁS, hogy van pofánk ezért pénzt kérni...)
Szerencsére az ember az első 2-3 után hozzáedződik és beveszi a leszarom tablettát. :D
De azért nem bánom, hogy már nem dolgozom ott :D
Mandy, annyi ilyen kering a neten... Remélem, hogy én soha nem kerülök fel...:))))
Szepyke... én átéltem hasonlót.. anyóom is ilyesmi volt a vége felé... sajnos ez nem vicces. Van ilyen amnéziás állapot, amikor a rövid távú memória sérül. Sajnálom a nénit.. de főleg a családtagjait, vagy aki gondoskodik róla... :(
KOS-SOK(K), nem kell ehhez szenilisnek lenni. Ehhez elég esetleg idősnek lenni. Az én nagymamám, amikor egyszer vettem magamnak egy krémet, és megtudta, hogy mennyi volt, teljes ki volt készülve... Reggelente kitett nekem egy 20-ast, hogy vegyek belőle kaját magamnak... Már akkor 130 körül volt egy BKV jegy. Tehát, nem, nem kell ehhez szenilisnek lenni, elég kiesni a napi rutinból, és elveszíteni a "vezérszálat"....
Megjegyzés küldése