Ez egy körkérdés, ami felém is angyalszárnyakon repülve érkezett. A körkérdésben az szerepel, írjak egy történetet az én karácsonyaim valamelyikéről... Ez nekem való dolog. Beszélni sem keveset beszélek, és írni is bármikor tudok, akár oldalakat, mert mindig csapongok, kezdem A-nál, aztán eljutok úgy K-ig, hogy nem is említettem se B-t, se C-t, stb, stb, csak csapongtam ide, oda... Tehát, Karácsony. Az én Karácsonyom.
Nem tudom, hogy feltűnt e, de imádom a Karácsonyt. Ahogy vége az ünnepnek, én már elkezdek készülődni a következőre... Mindig előre tudom, hogy a fa díszei milyen színben pompáznak majd. Már jó előre el van döntve mindig. Én döntök erről. Ugyan, megkérdezem a fontosakat, de kb úgy, hogy aztán úgyis az marad, amit én akartam... Tavaly óarany-arany volt, idén fekete-arany-ezüst-fehér. De már megvan a jövő évi, ami rózsaszín-fehér-mézeskalács díszben fog pompázni.
A fa mindig az én dolgom. Ebből nem engedek, mert borzasztó önzőségemben azt gondolom, hogy csak az a szép, ami nekem tetszik. Egy-két embernek engedem meg, hogy ebbe beleszóljanak, de általában csak akkor, amikor kicsit is kételkedek az eredményben. Hatalmas fánk van, kb 220 cm magas. Több éve szolgál minket. Nem volt olcsó, de már két-három év alatt behozta az árát. Meguntam, hogy kb 8-10 ezer forintot költök évente fára, így megvettem ezt a gyönyörűséget. Nem, nem a fák védelmében vettem, hanem a pénztárcám védelmében. Akkor még ugyan bőszen azt gondoltam, hogy én mennyit teszek most a fákért, aztán láttam egy kisfilmet valamelyik "okos" adón, hogy ezek a fák, melyeket karácsonyra kivágnak segítik a föld oxigénellátását, tehát, igen fontosak. Igen, kivágják őket, de ezeket ezért ültetik, gondozzák. Amíg nevelik őket, besegítenek a többi fának, tehát fontosak nekünk, a földnek.
Tehát, mű fa. Hatalmas, gyönyörű. Két izzósor kerül fel rá, közel 600 égővel... Mondom, hogy nagy!
Ajándékok sorát készítem évek óta. Ezek likőrök, befőttek, sütemények. Már évek óta nem nagyon adok a családnak más ajándékot, mert egy idő után már szinte lehetetlen meglepni valakit. A 26. pohárkészletet, nyakkendőt, zoknit viszont sajnos nem én fogom megvenni, annál többre tartom mind magam, mind Őket!
Csomagolás: nem kicsit szoktam túlzásba esni. Amilyen a fa, olyan a csomagolás is. Egyik karácsonykor úgy elúsztam, és olyan sok mindent kellett csomagolnom, hogy elkezdtem este 7 körül, majd másnap reggel hétkor egy zuhanyozás után indultam dolgozni. Este moziba mentünk, én meg szépen elaludtam a filmen... Abban az évben az volt a terv, hogy ahány darabot kap valaki, mindent egyenként csomagolok be. Egyébként nagyon jó volt nézni, ahogy mindenki egyenként bontogatja az ajándékait, és mindenki sok-sok pici csomagot kap szépen, masnival átkötve. Mert masni kell! És szép csomagolás is kell!
Ez egy csodás ünnep, a szeretet ünnepe, meg kell adni a módját.
És ebbe beletartozik, hogy szépen felöltözünk, és nem az egyébként nem létező tréninggatyánkban állunk a fa mellé.
Szeretem a karácsonyt. Amit nagyon szeretek, és remélem, hogy a mostani karácsonykor is lesz benne részem, amikor 24-én hó is van az utcákon. Ilyenkor, este kocsival a csöndben, az üres utcákon imádok kocsikázni. Olyan béke van az utcákon. Az ablakokban égnek a fények, a sötétben pislákolnak a karácsonyfák fényei. A hó csendessé és meghitté teszi a várost. Szeretem.
Egy pár éve 24-én az utca végén a pirosnál állva oda jött a kocsihoz egy bácsi. Soha nem láttam még addig, pedig ennél a lámpánál mindig vannak kéregetők. A bácsi megállapíthatatlan korú, vastag szemüvegben, fehér szakállal, kopott ruhában állt a lámpánál és kéregetett. Hideg volt, és hó. Nem szoktam kéregetőknek pénzt adni, mert csak a munkahelyemre menet 2-3 helyen "lenne rá lehetőségem", és ezt bizony nem lehet pénzzel bírni, illetve sajnos jártam már úgy, hogy nem pénzt adtam, hanem kenyeret, amit majdnem hozzám vágtak. De ez a bácsi más volt. Karácsony este volt. Ő állt ott a lámpánál egyedül a hidegben, Leengedtem az ablakot és adtam neki egy ötszázast.
És a bácsi azt mondta: A jó Isten áldja meg tündérkirálynő!
Én meg onnantól végigbőgtem az utat...
Mivel ez egy körkérdés, nem állítom meg, hanem gyorsan tovább is adom. Kíváncsi vagyok a Ti egyik karácsonyi emléketekre is:
15 megjegyzés:
Köszi a történetet!!!
Nagyon megható volt, szeretem az ilyet, de a bácsi szegény.....Ilyenkor én mindig elgondolkodom, azóta mi történhetett vele.... Mert kevés az ilyen, az evilági "Tündérkirálynő". Neki te aznap este valóban az voltál.....
Szia Szepyke! Reggel könnytől fátyolos szemmel bámulni a monitort .... Nálam most épp egy egész kacsa és egy jó nagy adag szarvaspörkölt van és "gazdájára" vár.
Más: az angyalok tegnap előtt felszálltak - remélem ma már nálam landolnak - köszi a segítséged!
Ági
Jaj de szép történet :-)
Egyre többet bömbölök így ünnepek környékén. Egyszerűen mindentől meghatódok. Mint az este is Luca-baba történetén. Még reggel is képes voltam könnyet ejteni :-)
Felfokozott lelkiállapot :-)
Én is úgy vagyok, mint Chef Viki, mostanában egyre többször sírdogálok. Ez megint egy olyan történet volt,mint a Nagymamádról szóló....
Trinity, a bácsi majdnem minden évben 24-én ott van a lámpánál...
Csak egyszer egy évben. És minden évben adok neki pénzt, hátha legalább egy napján segítek.
Remélem, hogy idén is ott lesz, bár az több dolgot jelent, amit nem tudok eldönteni, hogy jó e, vagy sem.
1. Még él.
2. Még mindig az utcán él.
Most ez jó, vagy sem?
Ági, hu, most nem annyira értem, hogy mit írtál, de még csak most kávézok, tehát, lehet, hogy leesik...:)
Viki, én napok óta bőgök... Már lassan azon bömbölök, hogy zöldre vált a lámpa... Nem vicc, kész vagyok.
Moha, Te már szerintem a kialvatlanságtól is fokozottabb lelkiállapotban vagy! :)
A horgolt angyalkákról írtam :) köszi
Ági
Szepyke, elszorult a torkom, megható. Majd mesélj az idei 24-éről.
És, köszi!
Jöttem, köszönöm,igyekszem megválaszolni:-)
Jaj, Ági, bocsánat!:)
Az én "maradékaim" is lassan közelednek...:))))
Csibe, Zsuzsi, köszönöm, és várom, de ráértek, most hajtás-pajtás van úgyis nálatok is...:))))
Köszi hogy hívtál! Igyekszem válaszolni, ha lehet még karácsony előtt, megteszek mindent.
Kiskukta, köszönöm!:)
Bocsi, hogy csak most értem ide , nagyon szép történet!
Köszönöm a kérdést sietek megválaszolni!
Krisztina, csak nyugodtan!:)
A bejglid által idekerültem a karácsonyi bejegyzésedhez... Szeretem olvasni az ilyen karácsonyi történeteket. Tetszett. :)
Köszönöm és örülök, hogy tetszett. :)
Megjegyzés küldése